Buffy futott, minden erejét beleadva szelte az éjszakát karcsú teste. Kifulladt. Megállt, széttárta karját, és érezte a nyakára feszülő pengét, behunyta a szemét.

-         A játéknak vége! – suttogta fülébe egy nyers hang.

-         Sosincs vége! – dühödt morgást hallatott támadója, és eltaszította:

-         Így akarsz meghalni? Így? – üvöltötte magából kikelve Angelus – Harcolj!

-         Miért? – az aszfalt mocskában feküdt, ártatlan szemekkel nézett, már nem voltak bűnei, saját vére mosta le a véget nem érő harcban szerelme ellen. Angelus egy hirtelen mozdulattal elhajította a kést, ami beleállt a falba, kettejük közti néma csendben egy pillanatig még hallatszott a penge zengése, majd a vámpír szólalt meg:

-         Nem ezért szeretlek, nem azért, hogy a porban fekve tapossalak el, arra ott vannak az emberek, a tűzet szeretem benned, hogy sosem fogod fel a végét, mi lesz? Állj fel!

-         Nem. – feladta, Kendra halott, Giles, Willow kórházban, Xandert éppen most darabolja valami vérszívó, nem látta értelmét a harcnak, tehetetlen volt, de a játéknak nincs vége, bár őt legyőzték, de az folytatódik, jön a következő vadász, aztán az azután következő. Neki már csak az maradt, hogy Angelust ne lássa boldognak, hogy megkeserítse az utolsó csatáját ellene. Lehajtotta a fejét. A vámpír némán állt, és nézte, tekintete eljátszott a lány átizzadt pólóján, csapozott haján, könnyfoltos arcán, és megállapodott a száján, ami kétségbeesett szavakat formált – Ölj meg… - nevetnie kellett, de nem diadalittasan, hanem keserűen, fájdalmasan, ha valaha bármi emberi volt Angelusban, az ez a kacaj volt.

-         Mikor Angellel szeretkeztél, én ott voltam, éreztem a teste mohóságát, az elsöprő vágyat minden csókban, az ölelések néma tüzét, a tested ízét, mindent… Tudod mit gondol most rólad Angel? Gyáva vagy, hogy megvet, érzem itt sír bennem, és kiabál neked, hogy állj fel, Buffy, kérlek. – egy túljátszott szipogás – Nem romantikus?

-         Üzenem neki, hogy szeretem, és hogy sajnálom… - Angelus végképp feldühödött, megfogta Buffyt és falhoz akarta vágni, de hirtelen jobb ötlete támadt, szabad kezével elsöpörte a lány haját, és a nyakába harapott, most ő élte át a mohó vágyat, e bizarr csók ízét, minden porcikájával érezte a haldokló lány kínjait. Buffy már nem sírt, kitágult pupillával szenvedett, teste önkéntelenül meg-megrándult. Majd elhagyta az ereje, az az erő mely évekig segítette a gonosz ellen, s helyébe egy másik költözött lassan. Buffynak csak egy perc volt a halál, ami órák alatt telt csak le Angelusnak, miközben ott térdelt a lány fölött. Kinyitotta a szemét, már semmi ártatlanság nem volt benne, semmi ami arra emlékeztethette volna ki volt ő. Hirtelen kapott Angelus után, majd ajkaik találkoztak, vadul tépték egymás száját hosszú perceken keresztül, majd kifulladva néztek egymás szemébe. Buffy vad röhögésben tört ki, és Angelus követte példáját, és az éjszakai ég ijedten rezzent össze, és aki hallotta félve menekült az otthonába. Sunnydaleban új pokol született, reszketve ébredtek még a vámpírok és démonok is. Willow a kórházi ágyon félve markolta Oz kezét, Giles szeme felpattant, Xander kilehelte a lelkét, az ő kínjai megszűntek. A világ fájdalmai most születnek a vad nevetésben, és egy szentségtelen szerelemben mely felnyitja az eddig csak a mesékben létező bugyrokat.

Buffy Summerst 40 évvel később egy vadász terítette le, álmában lepte meg, és leszúrta egy karóval, utána végzett Angelussal is. Nincs az az író aki el tudná mondani azt a 40 évet, nem is próbálkozom…de a  játéknak vége.