Beth

Csak r�snyire nyitotta ki szemeit, �rezte a f�rfi illat�t �s tal�n mert m�g az �lom hat�sa alatt volt, tal�n mert olyan �desb�s szemeket l�tott maga el�tt, mindenn�l jobban v�gyott arra, hogy megcs�kolj�k egym�st. Ahogy Adam megmoccant, lehunyta szemeit �s egy pillanat m�lva olyan �lm�nyben volt r�sze, mint m�g soha. Adam �s az � ajkai hossz� cs�kban forrtak �ssze, s Betht, mintha valami r�p�tette volna t�ren �s id�n �t. R�gi, sz�m�ra soha nem volt, m�gis oly val�s�gos cs�kok r�mlettek fel el�tte, �rezte az �z�ket, az �rz�st, amit keltettek, a f�lelmet,a  szenved�lyt, a szerelmet, f�jdalmat, �s valami olyan visszaford�thatatlan �r�k k�tel�ket, amit semmilyen er� el nem szak�that. Beth k�r�l forgott a vil�g, szavak visszhangzottak fej�ben, �s k�t tekintet tartotta fogva, egy �desb�s szomor�  �s egy cinikus, v�rszomjas tekintet. Hirtelen mindent els�pr� �rz�sk�nt t�rt r� a f�lelem �s egy k�p, p�r v�rrel �rt sz� egy ismer�s szoba fal�n. Mintha hurrik�n ragadta volna mag�val Betht, kit�pte ebb�l a furcsa vil�gb�l, s egy pillanat m�lva riadtan v�lasztotta el ajakait Adam�r�l.

Adam

Adam v�gre meg�rezte Beth puha ajkait, lassan hosszan cs�kolta �ket,s hamarosan mintha valami fel�lkerekedett volna benne, mintha �lomvil�gba ker�lt volna, �r�lt vads�ggal szinte m�r harapta az ajkakat, s k�zben �sszevissza szavak j�rtak a fej�ben: szenved�ly, v�r, f�jdalom, k�n, szenved�ly, vad�sz…. A vad�sz v�re. Szenved�ly. Lassan felnyitotta szemeit, mik�zben cs�kolta a l�nyt �s megvillant v�rszomjas tekintete, l�tta a l�ny lehunyt szemeit, arc�t, karjaiba simul� test�t, ahogy teljes odaad�ssal cs�kolja �t. Hirtelen �jra lecsuk�dtak Adam szemei, r�m�lten adta �t mag�t a cs�knak, hideg futott v�gig a h�t�n �s egy �rz�s, hogy nincs egyed�l, hogy b�rmit is tesz, van benne valaki m�s, nagyon m�lyen, valaki aki eg�szen m�st akar, mint �, akinek villog a gonosz tekintete �s aki azt a l�nyt nem szeretni akarja.

�r�lt gyorsas�ggal lebegett val�s�g �s k�pzelet k�zt, tilt� szavakat hallott, �sz�rveket �s t�volod� l�pteket, k�nnyeket, k�ny�rg�st, megfontolts�got �s mindent els�pr� szenved�lyt, majd �jra elv�l�st.

Egyszer csak elv�ltak ajkai Betht�l, s �gy s�ppedt bele az �l�s�be, mintha valami hatalmas er� tasz�totta volna oda. Cik�ztak a gondolatai, minden olyan val�s�gos volt, mindent �gy �rzett, �gy �t�lt, nem lehet, hogy csak k�pzelte, az nem lehet… De m�gis itt �lnek egy vonaton, ez nem lehet, ez nem val�s�g volt. R�m�lten tekintett Bethre, aki hasonl� �llapotban s�ppedt az �l�s�be, s hossz� ujjaival a sz�j�t sim�totta v�gig. Adam l�tta, hogy egy helyen felszakadt, s most apr� v�rcseppek t�rnek el� a sebb�l.

-Sajn�lom, �n… nem is �rtem.

Beth r�n�zett pr�b�lt mosolyogni, de csak annyit mondott halkan:

-�n sem.