Beth

Adam elment egy kis frissítőért, Beth pedig egyedül maradt a gondolataival. „Angelus”. Hihetetlen, a zsigereiben érezte ezt az egyetlen szót, még mielőtt kimondta volna Adam. Honnan ismerős mégis ez a szó? Nem emlékszik, hogy valaha hallotta volna, mit jelenthet, vagy …van egyeltalán valami fontos jelentése? De legfőképp, ő honnan ismeri ezt a szót??? Beth lehunyta szemeit és kicsit lejjebb csúszott az ülésen, gondolkozni akart ezen a dolgon, de nem jutott semmire, lassan kezdte azt hinni, csak a tudatalattija szórakozik vele, talán nem is azelőtt gondolt erre a szóra, hogy Adam kimondta volna, talán csak később hitte azt, hogy ismerős, talán egyszer már hallotta valahol, csak nem figyelt fel rá, és most beugrott. Igen, egészen biztos, hogy erről van szó.

Közben Beth hallotta, hogy Adam visszatér, de nem nyitotta ki a szemeit, úgy tett, mintha aludna, kicsit közelebb húzódott a férfihoz, mintegy véletlenül természetesen, közben véletlenül hozzáért a karjához és Betht valami végtelen sötétség rántotta magába, egyszerre mély álomba zuhant.

Ott állt egy nagy terem közepén, ami félhomályba borult. A férfi közelebb lépett hozzá, némán álltak egymással szemben, nézték egymást, mindennél jobban szerette volna most megérinteni őt, de valami visszatartotta…nem lehet, nem lehet,gondolta, nem kezdhetik újra…

Angel szinte suttogva mondta ki a nevét: Buffy…

Buffy lehajtotta a fejét és hátat fordított, Angel is távolabb lépett aztán némán egyszerre kezdtek mozogni. Felemelték karjaikat, koncentráltak minden lépésre, mintha csak valami ősi táncot járnának…

Beth megébredt álmából, csak résnyire nyitotta ki szemeit, Adam szemei is nyitva voltak, őt nézte, valószínűleg ő is aludt egy kicsit, mert most nagyon közel kerültek egymáshoz, ajkaik csak egy leheletnyire voltak egymástól…

Adam

Adam egy darabig figyelte Betht, aki álmában forgolódott, egyszer közelebb húzódott és Adam egy pillanatra mindenről elfeledkezett, nézte Beth lehunyt szemeit, és észre sem vette, hogy a lány véletlenül hozzáért. Ekkor Adam szemei lecsukódtak és mély álomba zuhant.

Sokáig állt előtte a lány, és akkor ott bármit megadott volna, hogy hozzáérhessen, de tudta, nem követhetik el még egyszer a hibát, hogy engednek érzéseiknek. Buffy, halkan ejtette ki a nevét, talán meg sem hallotta, mindenestre lassan elkezdték, amiért jött a lány. Fekete ruhában volt, szőke haját vékony fekete hajpánttal szorította hátra, miközben némán mozogtak, egy hajszál kiszabadult a füle mellett és Angel ellenállhatatlan vágyat érzett hogy megcsókolhassa ott Buffyt, de nem lehetett. Miközben ő is felemelte karjait, figyelte a lány mozdulatait, egyre közelebb kerültek egymáshoz, Buffy háttal állt neki, ahogy magasra emelte karjait, Buffy is követte mozdulatait, és ujjaik lassan összeértek. Buffy lehajtotta fejét, majd hátrafordult, úgy tűnt, ebbe a pillanatba már senki és semmi nem szólhat bele, se a barátok, se a józan ész, egyre közeledtek ajkaik…

Adam felébredt, Beth még aludt, legalábbis ő azt hitte, de hamarosan résnyire felnyitotta szemeit. Alvás közben olyan közel kerültek egymáshoz, ajkaik majdnem összeértek. Adam, egy pillanatig sem gondolkozott álmán, azon, hogy magukról álmodott, hogy olyan valóságos volt, hogy Angelnek és Buffynak hívták őket, csak arra tudott gondolni, hogy meg kell ízlelnie ezeket az ajkakat. Ráhajolt hát a lány szájára…