Beth

A vonat csendesen zakatolt a hegyek k�zt, Beth kitekintett az ablakon �s egy nagy s�hajjal �dv�z�lte az ismer�s t�jat. Minden ny�ron a bar�tn�j�hez utazott, �s mindig ezzel a vonattal, m�r k�v�lr�l ismert minden fordul�t, minden kivillan� erd�darabot, az �jszaka be�raml� friss hegyi leveg�t.

-Eln�z�st…Foglalt ez a hely?

Beth udvariasan odafordult a k�rdez�h�z, v�laszra nyitotta a sz�j�t, de nem j�tt ki sz� a tork�n. Egy magas f�rfi �llt el�tte, s�t�tbarna haj�, er�teljes arcvon�sokkal, a tekintet�ben valamif�le b�skomors�ggal. A l�nyon furcsa remeg�s futott v�gig, soha nem hit az ilyesmikben, de most �gy �rezte, mintha l�tta volna m�r valahol ezt a f�rfit, ezt a tekintetet.

Badars�g, gondolta mag�ban, ha l�tta volna, biztosan eml�kezne r�, egy ilyen arcot sosem tudna elfelejteni.

A f�rfi a cip�j�t n�zte �s toporgott, majd mikor l�tta, hogy nem igen kap v�laszt, el akart indulni. Beth gyorsan a karja ut�n kapott.

-Eln�z�st, tess�k…-sz�lt Beth, de nem tudta befejezni a mondatot, mert hirtelen mintha vill�msebess�ggel egy f�nyes csill�ml� alag�ton rep�lt volna v�gig. Idegen �s m�gis olyan j�l ismert helyen tal�lta mag�t. T�l volt, feh�r kab�t volt rajta, �llt �s feln�zett az �gre. Esett a h�, s�r�, nagy pelyhekben, arca m�g k�nnyes volt, �s az �v� is. Ott �llt mellette, �s a kez�t fogta, egym�sra n�ztek, majd lassan elindultak, n�m�n s�t�ltak �s hossz� id� �ta el�sz�r esett a h�.

Beth hirtelen megr�zta a fej�t, nem �rtette, mi t�rt�nt vele, de a f�rfi arc�n valami furcs�t l�tott, egyszerre h�zt�k el egym�st�l a kez�ket �s a f�rfi gyorsan helyet foglalt.

Beth n�zett maga el�, majd szeme sark�b�l a f�rfit b�multa, aki hirtelen r�n�zett tiszta nagy barna szemeivel.

-Hello, Adam vagyok.-ny�jtotta kez�t, de f�l�ton visszah�zta �s ink�bb csak kicsit elmosolyodott. Beth f�lres�p�rte hossz� sz�ke haj�t, les�t�tte szem�t �s elmosolyodott.

-�n pedig Beth.

Mindketten felpillantottak �s egy hossz� pillanatig elm�lyedtek egym�s tekintet�ben.  

Adam

A vonat csaknem �res volt, �s Adam m�r kezdte nagyon unni, a mellette �l� kisfi�t, aki m�r vagy negyedszerre v�gta fejbe „v�letlen�l” a f�nykardj�val. Adam nem volt t�relmetlen fajta, de most m�r elege lett, �gyhogy felkapta csomagjait �s egy m�sik hely keres�s�re indult. Hat�rozottan egy �res hely fel� l�pkedett, amikor egy n�gyes �l�sen megl�tott egy l�nyt. Az ablakon n�zett ki, nagyot s�hajtott �s Adam hirtelen meg�llt. Akkor�t dobbant a sz�ve, hogy azt hitte, menten kiszakad a hely�r�l. N�zte az alacsony, t�r�keny l�nyt, aki m�gis valahogy olyan er�snek t�nt �s hirtelen �tlett�l fogva megk�rdezte:

-Eln�z�st…Foglalt ez a hely?

A l�ny odafordult, �s ahogy Adamre emelte szemeit, olyan sz�p volt, olyan …olyan ismer�s. Soha nem l�tta ezel�tt, ebben teljesen biztos volt, m�gis…m�gis… Az az arc. Nem t�l magas homlok, a sz�ja form�ja…Mintha a l�ny is el�br�ndozott volna, �s Adam m�r azt gondolta, hogy tal�n t�nyleg foglalt a hely, �gy a f�ldet kezdte b�mulni,majd �gy d�nt�tt, keres egy m�sik �l�st. A l�ny azonban a karja ut�n kapott, jelezve, hogy ne menjen el, tal�n mondott is valamit, de Adam ezt m�r nem hallotta, szemei kit�gultak, �rj�t� sebess�ggel �rezte sz�rnyalni mag�t.

Hirtelen egy szob�ban tal�lta mag�t, s�t�t volt, a red�ny�n a hold s�padt f�nye sz�r�d�tt be, �s � csak cs�kolta azokat az �des ajkakat. Tudta, hogy nem szabad, van valami, ami megtiltja nekik, van valami, ami miatt nem tehetn�k meg, de �k mindenr�l elfeledkezve cs�kolt�k egym�st. A l�ny haj�ba t�rt, simogatta, ujja v�gigfutott a v�kony hajp�nton, mely lefogta a l�ny rengeteg gy�ny�r� sz�ke haj�t.

Adam hirtelen feleszm�lt �s elkapta karj�t a l�nyt�l, aki szint�n �gy r�ntotta el kez�t. Mintha meg�gett�k volna.

 Ez nem lehet, ez nem lehet, gondolta Adam. Egy pillanatig �tfutott a fej�n, hogy m�giscsak jobb lenne, keresni mag�nak egy m�sik helyet, de ink�bb le�lt ide �s csak b�mult maga el�. Olyan intenz�v volt ez a l�tom�s, m�r ha l�tom�s volt, �gy �rezte a cs�kok �z�t, a l�ny illat�t, mintha bel�iv�dott volna valamikor…valamikor nagyon r�gen. Megr�zta a fej�t �s a l�ny fel� fordulva bemutatkozott.