R�mai vagyok. Vagyis, akkor m�g az voltam. Most Californi�ban tengetem mindennapjaimat.

Aki kez�be veszi az �r�somat, val�sz�n�leg azt hiszi majd, hogy egy ostoba fantasy �s nem hisz majd el bel�le semmit. Tal�n tov�bb maradok fenn �n, mint a ,egeml�kez�sem. Sok�ig nem gondoltam, hogy napl�t fogok �rni. Nem besz�lve arr�l, hogy akkoriban az �r�s am�gyis t�vol �llt az emberekt�l.

            De kezdem az elej�n. Nem is k�rem, hogy higgyetek nekem. Ha m�gis hiszel, h�t a te dolgod. Sz�val:

            Id�sz�m�t�sunk szerinti 200. �vben sz�lettem R�ma v�ros�ban. Katon�nak sz�ntak, mint a Valerius csal�d f�rfi tagjait �ltal�ban. Harcost akartak faragni bel�lem. Hja! Ha most l�tn�k, milyen harcos lettem! Olyan, aki legy�zte mag�t a hal�lt is. Mert igen. Most, mikor tollat ragadtam val�ban 2015-�t �runk.

            25. �let�vemben j�rtam, mikor kisebb h�bor�skod�s t�rt ki. �n, mint fiatal katona, azonnal be�lltam a seregbe. Egy �jjel nekem kellett �ldozatot vinnem a nagy h�bor� isten�nek, Marsnak. Akkor m�g hittem benn�k. �ldozni kellett neki, teh�t �ldoztam. Aznap �jjel is elindultam az olt�rokhoz. Egy gyerekkori bar�tom, Brutus csatlakozott hozz�m. Akkor, ott, az olt�rn�l mondta el, hogy az istenek nem l�teznek, de csod�k igen. Az�ta m�r nincsen k�z�tt�nk. B�ke poraira, hiszen �n magam a k�t szememmel l�ttam, hogy csak az maradt bel�le. Ne �t�ljenek el! Nem vagyok s�rrabl�. Egyszer�en csak v�mp�r vagyok.

* * *

1012-ben Brutust elt�vol�tott�k mell�lem. Akkor m�r sokan ismert�k a k�rny�ken m�sz�rl�saimat. Titus Valerius nevemet a nagy nyilv�noss�g el�tt Valeir-re v�ltoztattam, de a magamfajt�k tov�bbra is Titusnak sz�l�tottak, b�r nem volt bel�l�k sok.

            H�t, �gy sz�nd�koztam befejezni a bevezet�st. �me, megnyitom a napl�t: