Willow futott v�gig a parkon, l�ba alatt a kis �sv�nyen sz�llt a por. Elk�peszt� forr�s�g volt azokban a napokban, az eg�sz term�szet egy kis es� ut�n szomjazott, ami fel�d�ten� a szikkadt f�ldet �s a f�lledt leveg�t.

Willow homlok�n kis verejt�kcseppek jelentek meg, egy percre felpillantott a t�z� napra, amely nem akart kegyelmezni, majd �jra el�re n�zett �s v�gre megl�tta Tarat.

-Tara!

A l�ny meg�llt, s megfordult, arca megviselt volt �s f�radt, s eg�sz tart�s�b�l �radt a szomor�s�g. Mikor Willow lihegve �llt meg el�tte, halkan sz�lalt meg.

-Ezt m�r megbesz�lt�k...�n..�n nem akarom, hogy...

-Tara! Hallgass v�gig...k�rlek.

-Ne...Willow, mi�rt teszed m�g nehezebb�? Semmi baj…majd…majd elm�lik…

Tara lehajtotta a fej�t �s �jra indulni akart, �m Willow megfogta a karj�t �s megsz�lalt.

-Szeretlek...

-Nem...nem tudod, mit akarsz...

-Veled akarok lenni.

-Az nem olyan egyszer�...

-De igen.-megfogta Tara kezeit,szembe�llt vele, lehunyta szemeit �s suttogni kezdett- Szeretlek �s veled akarok lenni....-ekkor k�t nagy csepp es� hullott al� az �gb�l dacolva a nappal, amely m�g mindig perzsel� forr�s�ggal s�t�tt. Willow az arc�n �rezte az es�cseppeket �s folytatta szavait -Nem �rdekel senki, �rted? Veled akarok lenni, szeretni akarlak �gy ahogy m�g senkit, �s ahogy m�r senkit nem is fogok.

Ekkor Will kinyitotta szemeit, s az �gb�l hatalmas es�cseppek kezdtek hullani, melyek tomp�n koppantak a f�ld�n �s ter�ltek sz�t.

Mindketten az �gre emelt�k tekintet�ket, v�gre elmosolyodtak, �s futni kezdtek k�z a k�zben. P�r�gtek-forogtak az es�ben, amely s�r� nagy cseppekben z�dult a szomjaz� vil�gra. Mindketten b�rig �ztak, hajukb�l, ruh�jukb�l csurgott a v�z, de nem �rdekelte �ket, a park k�zep�n �lltak egym�s kez�t fogva, majd �t�lelt�k egym�st �s v�gre �ssze�rtek ajkaik. Csod�s hossz� percekig �lltak �lelkezve, egym�s ajkait cs�kolva, s k�r�l�tt�k hullott a ny�ri z�por.