Tegnap arra gondoltam, hogy meglátogathatnám a barátaimat.

Giles, Dawn, és – nagy meglepetésemre Faith – alig tudott visszatartani. Mondván „csak fájdalmat okozna Xander!” De ne mtudtak visszatartani. Beültem a kocsimba, és elindultam Sunnydale felé. Mikor az egykori város közelébe értem, azonnal megláttam az „Üdvözöljük Sunnydaleben!” táblát. Az Elsővel való küzdelem után én magam tettem vissza a helyére. Buffy kérte. Ahogy azt is ő kérte, hogy ha majd egyszer meghal, az egykori Sunnydale mellé temessük. Nem sokkal azután, hogy ő eltávozott az élők sorából, Willow is meghalt. Akkor már nem volt kérdéses hova temessük. És amikor Kennedy megtudta, hogy mi is történt szerelmével, öngyilkos lett. Az ő sírhelyének kiválasztásánál sem merült fel más hely. Hiszen it éltek, harcoltak, és küzdöttek azért, hogy élhessenek. Amikor megláttam a 3 sírt, azonnal könnybe lábadt a szemem. Hát ettől az érzéstől akartak megvédeni! De azért tudhadták volna, hogy ennyi engem nem állíthat meg. Én is tudok küzdeni, hiába vagyok csak egy egyszerű ember.

Túlságosan jól emlékszem arra, amikor Willow és Buffy meghalt. Nem démon vagy vámpír ölte meg őket. Hanem egy sokkal – sokkal hatalmasabb erő. Az idő.

Hiszen bármilyen erősek vagy ügyesek voltak, felettük is eljárt az idő. Megöregedtek és meghaltak…

Azt viszont kissé furcsálltam, hogy Giles még mindig él. Hiszen ő mindannyiunknál idősebb. Talán Dawn keze van a dologban. Az a kis boszi nagyon regaszkodik hozzá. Olyan ügyes lett. Talán nem is túlzok, ha azt mondom, hogy még Willownál is ügyesebb boszi lett. Hiába a gyerekek is változnak.

Ahogy a sírokhoz érek, rögtön meglátom rajtuk a feliratokat:

Buffy Anne Summers

Szerető testvér

Hűséges barát

Megmentette a világot…

Sokszor.(de az idő őt is legyőzte)

Willow Rosenberg

A világ legnagyobb

És leghatalmasabb boszorkánya

Kennedy Winslo

Egyszerre harcos és szerető

Sokat köszönhetünk neki