-El�gedett vagy, ugye?-l�pett Aud mell� valaki. A l�ny m�g mindig ugyanazzal a tekintettel n�zte a kis falut, ahol sik�t�sok �s vagdalkoz�sok k�zepette �zt�k egyre beljebb az erd� fel� Olafot.

-M�r annyiszor �rezted ezt, tudtad, hogy benned van, hogy megteheted, de te ink�bb szenvedt�l. Mondd h�t, mit �rzel most?

Aud mozdulatlanul �llt az idegen mellett �s sz�j�t alig mozd�tva sz�lalt meg.

-Hatalmat. �s v�gyat. Mind. Az �sszes, az �sszes f�reg szenvedjen!

-V�gre el�rkezett h�t a te id�d, n�zz r�m most �s mondd, hogy akarod-e. Akarod-e, hogy soha t�bbet ne �rezd, egy f�rfi az �porodott lehelet�t az ajkaidon, hogy soha ne mocskolj�k be a testedet, soha ne al�zzanak meg, soha ne �rezd a k�ts�get, melyik �gyb�l j�tt hozz�d, aki t�bbre becs�l egy kors� bort ten�lad?

Aud v�lasz helyett a faluban futkoz� emberekre n�zett, kit�rta ujjait, s a f�rfiak egy emberk�nt ord�tottak fel. Nadr�gjukhoz kapva sietve gombolkoztak, s legt�bbre becs�lt testr�szeiket megl�tv�n jajgatva ki�ltottak az �g fel� valamif�le seg�ts�get rem�lv�n.

-Mind egyforma.-jelentette ki Aud, majd D'Hoffryn fel� fordulva v�rta, aminek j�nnie kell.

A d�mon egy nyak�ken l�g� med�lt ny�jtott �t neki, ami �gy simult bele a tenyer�be, mintha bele�nt�tt�k volna. �sszez�rta ujjait, �rezte, hogy k�l�n�s �raml�s fut v�gig test�n, felfogta a halhatatlans�got, felfogta az er�t �s az �t�lkez�s jog�t, �s hogy kez�ben �let �s hal�l csak j�t�kszerek.

Mikor feln�zett, D'Hoffryn tudta, hogy j�l v�lasztott, elvette tenyer�b�l a nyak�ket, s m�g� l�pve a karcs� feh�rb�r� nyaka k�r� igaz�totta azt, majd k�zel hajolva a f�l�hez ezt suttogta:

-Menj �s tedd a dolgod, Anyanka!