22. A hazatérés
2005.07.01. 12:44
végre egy boldogabb rész
Már 2 hónapja, hogy Ruby nélkül folyt Spike és Buffy élete. Mindketten lefogytak, csak árnyékuk voltak önmaguknak. Buffy a munkába temetkezett, Spike pedig egész nap aludt, este együtt mentek vadászni, előfordult, hogy egész nap nem szóltak egymáshoz, legfeljebb egy felületes „Hogy vagy?”-kérdést, amire azonban nem vártak választ.
Egy nap Buffy fáradtan ért haza a munkából, Spike még szokás szerint aludt, így gépiesen ledobta táskáját, a konyhába ment, kivett egy ásványvizet, majd lerogyott a nappaliba egy fotelbe. A következő napi teendőkön járt az esze, mit kell vásárolni, hol kell rendet rakni, számlákat befizetni, a szokásos. Kortyolgatta a vizet, majd letette maga mellé és nagyot sóhajtva töprengett azon, mit csináljon. Felmehetne Spike mellé bebújni az ágyba, vagy a kertben is csinálhatna valamit…uh…azt azért nem, utál virágot ültetni, legfeljebb meglocsolni őket, de mást azt soha nem szeretett csinálni velük. Esetleg főzhetne. De minek? Spike nem eszik, ő meg egy ideje joghurton él, meg gyorsfagyasztott kajákon. Minek strapálja magát, régen is csak azért kezdett főzni tanulni, mert előfordult, hogy Will éjszakázott a munkahelyén, olyankor meg a kicsi Ruby hamburgeren élt, meg pizzán. Úgyhogy Buffy annak ellenére, hogy Spike folyton viccelődött rajta, nekiállt főzni tanulni. Eleinte rendszeresen a kukában landoltak a kőkemény, elszenesedett próbálkozásai, majd egy idő után belejött, és pár ételt már el tudott úgy készíteni, hogy ne legyen olyan, amiből atombunkert lehetne építeni.
A redőnyökön besütöttek a délutáni nap sugarai, Buffy mélyen gondolataiba merülve üldögélt a fotelben, amikor nyílt az ajtó.
Buffy felpillantott, nem igazán érdekelte, hogy érkezett valaki. Teljesen biztosra vette, hogy Xander az, aki jött egy rakás főtt kajával,amit le szándékolt tuszkolni Buffy torkán. Így hát, csak unottan hátraszólt.
-Szia. Nem vagyok éhes, de rakd csak be a hűtőbe, ha találsz ott helyet…Még a spagetti, meg a torta is ott van, ha valamelyiket kidobod, befér az új szállítmány kaja.
-Anyu…
Buffy-n villámcsapásként hasított végig ez az egy szó, felugrott a fotelből és az ajtóban toporgó Ruby-hoz szaladt. Egy ideig meg se tudott szólalni, csak ölelte a kislányát, puszilgatta az arcát.
-Kicsim…Ez hogy lehet? Hogy kerülsz ide?-de már újra ölelte is meg, nehogy kiderüljön, hogy csak a képzelete játszott vele, vagy hogy csak egy látomás volt, hogy hazatért az ő kislánya.
Ruby könnyekkel küszködve bontakozott ki az öleléséből, és a csomagjait beemelte az ajtón, majd Buffyval együtt leült a kanapéra.
-Giles mindent elmondott, tudom, hogy mi történt, hogy ti nem akartatok kidobni…
-Hogy akartunk volna?! Ruby, ha tudnád, ha tudnád, milyen volt nélküled…De még mindig nem értem, mi történt?
-Ez hosszú történet, de a lényeg, hogy Willow néni és Giles bácsi hazahoztak…el se hinnéd hogyan, filmet forgathatnánk belőle. -mosolyodott el a lány. –Anyu, elmesélek mindent, de előbb…szeretnék…Hol van apu?
-Alszik. Még csak 6 óra, mostanában este 8 körül szokott ébredni, vagy még később, Jaj Ruby, ezt el se hiszem!-megint csak megölelte a lányt, majd mindketten elindultak fel a lépcsőn Spike lesötétített szobája felé. Ruby óvatosan nyitotta ki az ajtót, hogy ne csapjon túl nagy zajt, majd egy pillanatra megállt, még a sötét szobában is élesen látszott, mennyit változott Spike. Szinte éterien vékonynak tűnt, arca is beesett, úgy feküdt ott, mintha többet fel sem akarna ébredni.
Végre kinyitotta szemeit, mindennél erősebben érzett most egy illatot, amit úgy tűnt, mintha már évszázadok óta nem érzett volna. Amikor meglátta Rubyt, felállt és egy mozdulattal magához ölelte, s Rubynak összeszorult a szíve, ha arra gondolt, hogy az ő erős apukája most ilyen remegő vékony karokkal, öleli őt.
Leültek a sötét szobában és órákig beszélgettek, Ruby csak mesélt-mesélt, úgy beszélt az egyedüllétről, az unalmas meditációs órákról és az öregekről, akik folyton komolyságra intették, hogy Buffy és Spike hetek óta először nevettek, összebújva hallgatták Ruby minden szavát, aki érkezésével újra vidámságot, életet és csodás felhőtlen boldogságot hozott a házba.
Aznap este együtt vacsoráztak, 2 hónapja először ültek együtt az asztalnál, aminek a közepére azóta most először került egy nagy csokor virág, és két díszes gyertya. Buffy főzött, és Ruby egész végig dicsérte a vacsorát, szembeállítva vele az angol mesterszakácsok által készített ételeket, amik ehhez képest szánalmas próbálkozásoknak tűntek. Viccelődtek, nevetgéltek, annyi mindent kellett megosztaniuk egymással, hogy alig bírták kivárni, míg egyikük elhallgat, és a másik kezdhet beszélni.
|