18. Gyűlöllek
2005.06.26. 12:45
Szegény Spike szenved
-Hogy tehettétek ezt?-kérdezte vagy negyedszerre Spike, mire Giles rá sem nézve beszélni kezdett.
-Értsd meg, hogy ennek így kellett lennie, Ruby érdekében...
-Ruby érdekében??- ekkor valami elpattant Spike-ban és őrült dühvel támadt Gilesra, a nyakánál fogva nekivágta a falnak, úgy hogy az ablakok berepedtek. A föld felett a falhoz préselve kérdezte újra.
-Hogy tehettétek ezt?-Giles levegő után kapkodott, kezeivel próbálta lefejteni magáról Spike kezét, ám az csak szorította. Giles fojtottan próbált kinyögni szavakat:
-Will....will...se...segíts...
Ám Willow csak zokogott a földön arcát tenyerébe temetve, ekkor rohant le a lépcsőn Buffy, s megütközve a látványon rögtön Spike mögé ugrott és hátrarántotta. Giles lecsúszott a padlóra és nyakát tapogatva kapkodta a levegőt. Spike lerázta magáról Buffy kezét és újra Giles felé kapott, ám Buffy elkapta a karját, s dühösen kérdezte.
-Spike!Megőrültél?Mit jelentsen ez?
Spike szeme izzott a haragtól és a fogai közt szűrte a szavakat.
-Vedd le rólam a kezed!-Buffy még mindig nem eresztette el, ezért újra megismételte, de olyan gyűlölettel, hogy Buffy kábultan lépett hátra.
Spike odébb sétált az ajtó felé, hogy lássa mind a hármat, mindhárom árulót, s eltorzult arccal kezdett üvölteni.
-Elvettétek tőlem! Kiszakítottátok őt innen! Ocsmány árulással...Hogy mertétek? Hogy mertétek? Mit hazudtatok neki?! Ruby...Ruby volt....Az isten verje meg!Mik vagytok ti?
Undorodva nézett le a zokogó Willowra, majd Gilesra és Buffyra.
-Ti nevezitek magatokat embereknek? Ti? Ocsmány szemetek!Gyűlöllek mindannyiótokat!Értitek?!Mindannyiótokat!Te...te vagy a legrosszabb..-mutatott most Buffyra.-Tudod mi vagy te? Egy utolsó....áááá....milyen anya vagy te?! Milyen anya löki el magától a gyerekét?! Rubynak egy éve van hátra és elszakítjátok tőlem, tőlünk... Egész élete egy nagyobb cél alá volt rendelve, és most úgy tesztek...Mintha...mintha...megtette, amit kellett, és akkor már ki lehet dobni, elhajítani, mint egy ócska tornacipőt!
Buffy fejét lehajtva szólalt meg.
-Nem tudod, miket beszélsz.
-Nem tudom?Nem tudom?Gyűlöllek! Én most rögtön...Nem engedem, hogy Ruby elmenjen, mondjátok meg hova ment!Visszahozom, mondjátok meg!
Giles az órára pillantva mondta.
-Most már vége..már a gépen ül..
Spike-ot mintha villám sújtotta volna, az ajtónak dőlt és lenézően nézett végig a társaságon.
-Gyűlöllek titeket, soha...soha az életben nem akarlak látni! Egyikőtöket sem!Soha!
Ezzel kisétált az ajtón és mielőtt elindult, felüvöltött, olyan fájdalmasan és olyan dühvel, hogy a házban mindhárman összerázkódtak, majd futásnak eredt, hatalmas vámpírugrásokkal szelte az utcákat,rohant végig a városon, a temetőn, egy vadállat módjára kerülgette, ugrálta át a sírhalmokat, féktelen dühében belerúgott egy félig kidőlt sírkőbe, rugdosta, aztán ütötte, míg ketté nem repedt. Ujjain vér csorgott, fájdalom szaggatta belülről. Olyan fájdalom, ami a lelke legmélyéig hatolt.
Újra futásnak eredt, bőrkabátja suhogva szállt mögötte, majd egyszer csak a régi kriptája előtt megállva berontott az ajtón.
Három vámpír ült ott és egy szerencsétlen nő nyakát adták szájról szájra. Spike gondolkodás nélkül felüvöltött:
-Kifelé!
A vámpírok persze ellenkeztek,így Spike nem kérdezett többet, egymás után porlasztotta el őket, a harmadiknak pedig úgy törte ki a nyakát, hogy a reccsenés visszhangzott a kriptában. Lihegve fordult a földön fekvő test felé és égő szemekkel vetette rá magát. A lány vére még meleg volt, Spike durván beleharapott a nyakába, feltépte a lágy bőrt és szívta a vért könnyes szemmel. A test mellet térdelve mint egy hiéna tépte a lány nyakának fehér húsát, minden csepp vért ki akart préselni belőle,majd amikor végzett, véres szájjal, fogakkal és vámpírarccal egy nagyot lódított a testen, hogy az az ajtóig repült. Spike végre összerogyott és sírni kezdett, undorodva törölte le ajkáról a vért, ökleit a földhöz verte, addig ütötte azt, míg az összes kis csont el nem tört benne, akkor magához szorította kezeit és elnyúlt a földön. Egy ideig nézte a kripta tetejét, majd elaludt.
|