-Szia! Gyere, idd ezt meg gyorsan mielőtt még ez is ecetlévé változik, mint a Xanderé.

-Oh! Köszi!- Willow elvette a teát és belekortyolt, miközben felváltva lehetett hallani Xander és Anya szidalmait- „Hogy sorvadnál szét, te démonfajzadék! Ecetlével akarsz meggyilkolni?!?” „ Ha legközelebb szívességet akarok neked tenni, levágom azt a bájgúnár fejed a nyeszlett nyakadról!”

-Tulajdonképpen, hogy kerültem ide?- kérdezte Dant, tudomást sem véve a szomszéd szobában zajló aktív szócsatáról.

-Miközben Tara áhítatos előadást tartott Rupertnek a mágiáról és annak űzőiről te elbóbiskoltál, majd annyira elaludtál, hogy azt se vetted észre, mikor lezúgtál a földre, de mivel Buffy még mindig a szobájában durcizik, ide fektettelek le aludni.

-Értem...és köszi szépen…..Leestem a földre?…hm…érdekes, pedig ritkán alszok ennyire mélyen.

-Pedig nagyon aranyos vagy olyankor- Will belepirult a bókba és nem szólt semmit, inkább még egyet kortyolt a teából.

-Mennyi az idő?- szólalt meg aztán mégis, mert kicsit idegesítette, hogy nem hall mást csak Anya sikítozó átkait.

-Hm……olyan nyolc körül lehet. Tudod néha eltűnik az óra innen, csak úgy hobbyból.

-Te jó ég! Ennyit aludtam volna???- kérdezte döbbent arccal Willow.

-Nyugi! Nem maradtál le semmiről…-legyintett unott arccal Dan.

-Figyelem srácok!- szólalt meg egy láthatatlan hang a házban- Jeff McDonald vagyok, a Pokoli Valóság műsorvezetője. Elnézést, hogy nem láthattok engem most, de …mind1….szóval csak annyi bejelenteni valóm lenne, hogy ma reggel óta folyamatosan figyelemmel kísérjük a benti életeteket és most már a nézők is csak rátok koncentrálnak. Nos….minden este be fogok hozzátok jelentkezni. Remélem nemsoká működni fog az az idióta tv…khm..khm…izé…..akkor pedig elmondom az aznapi híreket. Nem nagy dolgok, de lehetnek fontosak……asszem ennyi…ennyi ugye?….jah...még valami!…egy kis használati utasítás a házhoz: Nem látjátok a kamerákat, de megnyugtatlak titeket, hogy attól azok ott vannak és veszik minden egyes pillanatotokat. A ház egy apró…kis önállósággal rendelkezik, hála Bogratnak, aki egy kis bűbájt szórt az épületre, így kisebb büntetéseket tud kiszórni számotokra….és ha úgy gondolja, kicsi punnyadás van odabenn megpróbálja feldobni a hangulatot a maga módján….most már tényleg mindent elmondtam….remélem….jah….jó oké...nem felejtettem el……Kaját mindig találtok a hűtőben és ha valamire szükségetek lenne azt a bejárati kapu melletti kis noteszre írjátok fel…….nah...ennyi….Viszált! Kellemes szórakozást!

 A házra döbbent csend telepedett. Sokáig senki sem szólalt meg, csak a mellette ülőt vagy a plafont bámulta, Clem pedig elaludt az egyik karosszékben.

Idővel elkezdek mozgolódni az emberkék és visszatértek addigi tevékenységeikhez. Anya és Xander folytatta az ordibálást. Tara takarított, Andrew képregényeket olvasott, Buffy tovább duzzogott.

-Szóval egy kacsalábon-forgó kastélyban fogok összezárva lenni 12 ütődöttel, ráadásul ez a viskó állítólag anyáskodni is fog felettünk- fakadt ki Spike, aki nem igazán tudott belenyugodni a gondolatba, hogy itt nem ő fog dirigálni, hanem egy hülye HÁZ.

Ő és Angel épp a huszadik póker partin voltak túl, és Angel feje már lassan felforrt a hidrogénezett hajó vámpír önelégült mosolyától, mivel mindig ő nyert.

-Hogy én mennyire sajnállak téged- mondta mindenféle sajnálat nélkül, de Spike már a szobából kifele jövő Anyára és Xanderre figyelt, hátha valami röhögés tárgya a vitájuk oka.

-Hányszor mondjam még, hogy bocs? Most honnan kellett volna tudnom, hogy a ház változtatta ecetlévé a teát, nem pedig te akartál megmérgezni.

-Talán úgy nézek ki, mint aki mindenkit legyilkol a környezetében egy adandó alkalommal- rikácsolta magából kikelve Anya.

-Nem- motyogta az orra alá Xander- De démon vagy- kapta fel a fejét, mintha ez elég indok lenne, de rögtön meg is bánta amit mondott, látva Anya gyilkoló tekintetét.

-Mondok én neked valamit, te kis taknyos! Ezer éve élek már lassan, de ilyen pimasz, alávaló, tiszteletlen és ostoba még senki nem volt velem- azzal ,ahogy már megszokták tőle tovább indult egy másik helységbe.

-Köszönöm a bókokat- kiáltott utána Xander, majd lehuppant Spike mellé- Hello vámpírok! Mi a helyzet?

-Az attól függ, hogy milyen a vércsoportod- vicsorgott Spike.

AB pozitív, de miért?- Xander szemei kikerekedtek a felismerés döbbenetétől és megpróbálta a kanapén a legnagyobb távolságot felvenni ő és Spike között- Ööööö...nyugi…Karó...izé…Bot…nem, a fene

-Spike- sziszegte idegesen a foga között a vámpír.

-Nyugi Xander! Nem fog megenni. Amúgy se nagy dolog, ha nem tudod a semmitmondód kis nevét- szólt Angel vigyorogva, majd a fiú fülébe súgta- Amúgy utálja az AB pozitívat.

-Ezt jó hallani- nyelt egyet Xander.

-Mi az, hogy nem nagy dolog, ha nem tudja a nevem?!?!- ordította el magát Spike- Igenis tanulja meg, hogy kivel van dolga- azzal megragadta a grabancánál Xandert és kifelé kezdte vonszolni- Úgyis régen vertem szét egy ilyen kis nyeszledéket.

-Nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet- szólt közbe Daniel, de nem csinált semmit. Közben Xander egyre csak azt hajtogatta:

-Spike a neved! Látod tudom én...na engedj el szépen! Okos vámpír, jó vám….-tovább nem tudta folytatni, mert Spike neki vágta a fejét az ajtófélfának.

Közben Willow is megjelent Daniel mellett. Már épp kitárta a kezét és elkiáltotta a varázsszót (Szabadíts!), de nem történt semmi. Nem próbálta többször, hanem inkább elment megkeresni Faith-t vagy Buffyt. A nagy rohanásban beleütközött valamibe és feldöntötte azt. Mikor lenézett Andrew feküdt a földön.

-Jaj, bocs Andy! Nem ütötted meg magad?- de meg se várva a választ tovább szaladt a folyosón.

-Nincs semmi bajom…és Andrew a nevem!!!- kiáltott a boszi után sírós hangon.

Willow felrántotta a fürdőszoba ajtaját, de csak Cordy volt benn, uborkás arcpakolással a búráján.

-ÁÁÁ! Mi van?!?- sikított fel a maszkos lány, miközben az egyik szeméről lesett az uborka és nagy toccsanással a csempés padlón landolt.

-Faith?- kérdezte Willow bizonytalanul.

-Úgy nézek ki?- kiabált magából kikelve a félig uborkás szemű lány.

-Úgy nézel ki, mint egy zöld trutyis arcú uborkaszemű démon, de úgy hallom nem vagy Faith- azzal visszacsapta a fortyogó Cordyra az ajtót.

Míg Willow a vadászokat kereste, Buffy szomjúságát csillapítani akarva átvágott a nappalin és Danielnek sikerült megállítania nagy nehezen.

-Buffy! …Buffy figyelj már ide!!!! Buffy!!!...Nah végre! Willow téged keres, mert Spike megakarja verni Xandert az udvarom- hadarta a srác meghökkentő gyorsasággal.

-Oké! Most fele ilyen gyorsan és kétszer ilyen érthetően, kevesebb új névvel próbáld meg.- mondta kicsit kómás fejjel Buffy.

-Menj ki az udvarra és tedd a dolgod!- kiáltott már Daniel is.

Buffy nem igazán értette a dolgot, de azért elindult az ajtó felé, amerre Daniel karja mutatott. Időközben Andrew jelent meg sopánkodva.

-Ez a boszi milyen szeleburdi….és még engem tartanak lököttnek.

Buffy felmérte a helyzetet odakint. Spike éppen hasba rugdosta a földön fekvő Xandert. Buffy unott arccal közelítette meg őket.

-Spike! Tanuld már meg!- behúzott neki egyet, amitől a vámpír rögtön kifeküdt- Maradj a seggedem!- azzal segített felkelni a félkómás Xandernek, majd bevonszolta a fiú szobájába és lefektette az ágyra- Ápolni már nem én fogom- kiáltott ki a szobából. Erre Willow és Anya rontott be a helységbe.

-Uram isten! Mit csinált vele az a görény? Buffy! Én megpróbáltam megmenteni, de nem működött a varázslat- sopánkodott Willow, majd kiszaladt egy kis borogatásért.

-Na látod, látod kisfiú! Ez lesz a vége, ha a nagyok dolgába ütöd az orrod- okoskodott Anya.

-Köszönöm az észrevételt.- köhögte ki a szavakat a fiú.

-Tünés Anya!- szólt rá villogó szemmel Buffy. Anya megrántotta a vállát és kiment a szobából. Will tért vissza pár perc múlva egyik kezében egy tál vízzel, a másikban egy ronggyal.

-Jól elintézte Spike! Miért kötöttél belé? –kérdezte sajnálkozó arccal Willow.

-Nem én voltam! Angel cukkolta fel!

-Szép! Két vámpír szivatja egymást. És mi isszuk meg a levét- replikázott Willow.

Buffy eddig hallgatott, most viszont minden szó nélkül kiment az ajtón, hogy beszéljen Angellel.