-Mehetünk?Mehetünk?Mehetünk?-Ruby teljes lázban égett, úgy ugrándozta körbe Spike-ot, mint egy kis kerge birka. Karácsony közeledett, a boltok már mindenhol feldíszítve várták a vevőket, az egész város tele volt mosolygó emberekkel,az utcán visszhangzottak a jókívánságok. Ruby minden karácsonykor Spike-al ment ajándékbegyűjtő körútra. Ez az ő estéjük volt, amit mindenki tiszteletben is tartott. Buffy-nak kicsit rosszul esett, hogy rajta ilyenkor átnéznek, mintha láthatatlan lenne, de nem volt mit tenni, úgyhogy egy puszit nyomott Spike arcára, megölelte Rubyt és miközben kitessékelte őket az ajtón különféle tanácsokat osztogatott, amik azonban rajta kívül senkit sem érdekeltek különösebben. Azért a saját lelkének megnyugtatása miatt még utánuk kiabált, hogy ne vegyenek édességeket,mert tele van velük a ház, Rubynak különben is fogorvoshoz kell mennie...

-Jól van, menjetek csak..én majd...hm.-még nézett utánuk egy darabig, ahogy Ruby Spike kezét szorongatva élesen figyel apuci minden szavára.Nagy sóhajtás kíséretében hitetlenkedett rajta, hogy Ruby már 10 éves elmúlt,aztán becsukta maga mögött az ajtót, mikor Spike-ék eltűntek az utca végén. Besietett a nappaliba, leült Xander és Anya mellé, akik egy régi karácsonyi filmet néztek, Willow is belépett egy tálca forrócsokival, majd az órát nézve kérdezte Buffyt.

-Mikor érkezik?

-Azt mondta 10 körül ideér, a gépe hamarabb érkezik, csak előtte még pár ajándékot be akar szerezni.-felelte Buffy, s az ablakhoz lépve elhúzta a függyönt, hátha meglátja végre Dawnt. Dawn tavaly ment férjhez, s így elszakadt tőlük, de minden karácsonykor hazalátogatott, és hozta az ajándékos bőröndöt, amit Ruby általában az érkezés pillanatában meg szokott támadni.A karácsony hete volt az évük legszebb része, amikor mind együtt voltak, nosztalgiáztak, meséltek egymásnak, elcsodálkoztak az idő múlásán és azon,mennyire megváltozott az életük.

Giles is Buffy mellé lépett, szemüvegét megtörölgette, s ő is az utcát kémlelte, alig bírta kivárni, hogy végre megpillantsa Dawnt, aki még mindig olyan volt számára, mint egy kislány,akit óvni kell.

Ahogy Spike és Ruby az utca végén eltűntek Buffy látószögéből, mindketten megálltak, egymásra néztek, majd Ruby titokzatos arccal suttogva kérdezte Spike-ot.

-Elhoztad?

Spike lehajolt,hogy szemmagasságba kerüljön Rubyval, aztán előhúzott a bőrkabátja alól egy kis csomagot. Ruby mohón kapta ki a kezéből, majd türelmetlenül letépte róla a papírt és csillogó szemekkel nézett Spike-ra.

-Ez szép munka volt!

-Azt meghiszem...Buffy és Willow felváltva álltak őrt a konyhában, ráadásul Anya és Xander is a másik szobában veszekedtek. Tudod, ez egy lehetetlen küldetés volt, de látod...apa mindent megtesz a kedvedért.

Ezzel cinoksan felnevettek és majszolni kezdték a kedvenc fahéjas sütijüket, amit minden karácsonykor Buffy és Will együtt sütöttek. Ruby szerint ez egy csodasüti volt, a világ legfinomabb sütije, amit azonban hosszú készítési folyamata miatt szinte kommandó szerűen őriztek Buffyék. Ugyanis Spike és Ruby visszavonhatatlanul a süti rabjai lettek, és nem átallottak már karácsony előtt lopkodni belőle. Tehát a süti megszerzése igencsak nehéz feladat volt.

Ruby nagy jókedvében ugrándozott, rohangált Spike körül, majd amikor már csak egy süti volt, megegyeztek, hogy fele-fele arányban osztozkodnak, aminek az lett  a vége, hogy Spike látva Ruby könyörgő tekintetét, felajánlotta a saját darabját is. Ruby örömében összecsapta kis kezeit és egy kopár földarabra mutatva felkiáltott.

-Florulentus!-a földdarab hirtelen virágba borult, ami gyönyörű látványt nyújtott, ám Spike Rubyt felkapva dorgálni kezdte a kislányt.

-Drágám, mit mondtunk neked a varázslatról?

-Tudom...-szegte le fejét bűnbánóan Ruby, s csak sandán lesett Spike arcára, majd gondolta, beveti a szokásos lekenyerező módszert, s jó erősen megölelte Spike nyakát és puszit nyomott az arcára.-Nem akartam...csak olyan boldog vagyok.

-Jól van, jól van..ez végül is nem akkora probléma...szépek ezek a virágok..-szólt Spike, akinek a szíve máris olvadozott .-Ezt is Will tanította?Miket beszélek, hát persze hogy ő, ilyen dolgokat csak is Will  taníthat neked, Giles sose fecsérelné az időt ilyenekre.

Erre Ruby összefonta karjait és sértődötten jelentette ki.

-Ez nem hülyeség! Willow néni olyan szuper dolgokat tud, Giles bácsi meg mindig csak bla..bla..bla...Unalmasak az órái. Apuci..-itt elővette újra a lekenyerező mosolyát.-Muszáj Gilesnak tanítania? Ő olyan komoly és mindig csak olvasnom kell és olyanokat mond...

-Szó sem lehet róla kisasszony!-s Spike gyorsan letette Rubyt a füldre, mielőtt elgyengült volna.-Szó sem lehet róla, hogy abbahagyd Giles óráit.Nem.Ezt már megbeszéltük.

-De apu...a barátaimnak nem kell...

-De a barátaid...Hjaj Ruby!-letérdelt a kislány elé, és nyugodtan magyarázni kezdett. Már azt se tudta, hányszor mondta el ezeket Rubynak, igazság szerint legszívesebben megmondta volna a többieknek, hogy hagyják békén a kicsit, hagyják, hogy gyerek legyen, majd valaki más megmenti a világot, de a többiek hajthatatlanok voltak. Spike is tudta, hogy igazuk van, de annyira szeretett volna Rubynak olyan életet adni, amit megérdemel, egy gondtalan boldog gyerek életét tele játékkal és barátokkal, szülinapi zsúrokkal, nem pedig varázskönyvekkel, őrző tanokkal, varázsleckékkel, tornaórákkal, amik idővel edzésekké alakulnak. Ruby ezek ellenére mindig boldog volt, a rajongásig szerette a körülötte élőket, mindenki saját gyermekeként bánt vele, annyi szeretet kapott, hogy az csak kevés gyereknek jut ki. Ritkán fordult elő, hogy valamiben ellenkezett a többiekkel, és általában akkor jött Spike a jól begyakorolt szentbeszédével. Ruby ilyenkor végighallgatta az egészet, majd mint akit már nem is érdekel a dolog, ugrott játszani, vagy futott valakihez, hogy rávegye valami rosszaságra. Így hát most mikor Spike a felénél tartott, és már könnyes szemekkel mondat, mondta a magáét, Ruby felnőttesen Spike vállára tette a kezét és kijelentette:

-Apa, tudom!Én egy különleges ember vagyok.-Spike újra meghatódott azon, ahogy Ruby mint egy film főhősnője mártír arccal kijelentette az igazságot, majd felnevetett és kézenfogva a kislányt újra elindultak.

-Siessünk, apa...ne nézelődj, ez unalmas...a játékboltba gyorsan!

-Igenis!-vágta össze lábait katonásan Spike, majd a játékbolt felé vették az irányt. A kirakaton csillogtak a karácsonyi égők, mindent fehér por borított a hó hangulatát megidézve, Ruby befutott és máris a macis részleg felé trappolt, Spike pedig megállt egy pillanatra, felnézett a sötét égboltra, amit ezernyi csillag díszített.