Mivel a nappal a bűbáj boltban ért engem, bezárva maradtam. Nem mehettem ki. Szólni akartam Willow-nak, hogy maradjon…velem itt. De nem mertem szólni. És, mégis…nem ment el. Elindult az ablak felé…de nem ment el. Csak a függönyt húzta be. És végig az árnyékban maradt. Furcsa… Mikor már sötét volt, leült az asztalhoz-akkor azt gondoltam, hogy mindent miattam csinált…az sötétítés…hogy velem maradt…mekkorát tévedtem.

            És újra elkezdte…sírt…ez nekem nagyon rosszul esett…de nem tudom, hogy miért…csak fájt. Jobban, mint bármi ez idáig. De csak ketten voltunk. Mi, ketten. Más helyen, időben, csak ezt kívántam volna…de ez most más volt. Már délután volt, de ő még mindig sírt. Valami, egy hang a fejemben azt súgta, hogy menjek oda hozzá, öleljem át, és többé ne eresszem el. De helyette újra ingerült voltam. Megint kiabáltam…

-Mi bajod van?

-HAGYJ BÉKÉN!- fakadt ki dühösen

-De komolyan, ez nem egészséges…hidd el, ha beszélsz róla…talán jobb lesz.

-Ezt pont te mondod? Hiszen te tehetsz mindenről…Minden a te hibád!

-Miről beszélsz? Én nem csináltam semmit.

-Semmit, csak egy vérszopó szörnyteget…ez neked SEMMI?

-Micsoda? Én nem bántottam senkit. Ha nem tudnád, lelkem van!

-A te lelked nem ér semmit.

- Miért, te talán jobb vagy? Lenyúztál egy élő embert!-én hülye… kellet ezt nekem felhoznom…

-Te meg százat kínoztál meg!

-Az más volt. Már nem vagyok olyan. Lelkem van.

-Hol volt a te híres lelked, mikor megharaptál? Szabadságon?

-Megharapni? Téged?-kicsit nyugodtabb próbáltam lenni.- hiszen tudod…hogy téged nem tudnálak bántani…

-Igen-a hangjából félelem, és düh áradt-én miért lennék kivétel? ,valamit akarsz nekem mondani…Spike?

-Én csak…mindegy. Hagyjuk. Este van. Mehetünk.

-Ketten? Én veled nem megyek sehová…William!

-Jó…rendben…akkor csak én megyek…

            És ezzel elmentem. Ha tudtam volna, mi bántja, esküszöm, nem tettem volna. De nem tudtam…és ezért a tudatlanságomért még egyszer megfizetek. De álmos, és éhes voltam…haza kellett mennem. De előbb sétáltam egyet. Vámpírokat kerestem. Vagy inkább azt szerettem volna…hogy ők találjanak meg engem?