Látom magam előtt a képet,

Két sír fekszik egymás mellett

A nagyobbik a világ hősének áll

A nővérem volt, s halott már

A másik, kicsi, dísztelen kő

Azalatt jut nekem pihenő

Igen, Dawn, a kulcs vagyok

S örökre csak ennyi maradok

A kislány a nagyok játékában

Én, aki örökké csak bajt csináltam

Egy világ vége, egy vámpír randi

Ének, mit nem lehet abbahagyni…

Lehettem volna démon királynő

De fiatal voltam, s az büntetendő

Ehelyett harcoltam veletek tovább

S halmoztam hibára hibát…

De kardot kaptam a halál gödrében

S talán én mentettem meg nővérem

Aki lehet csak hálából, de elraboltatott

Nem sejtve, én úgyis visszajutok

Hisz ki mellett állhatnék a végén?

Amikor minden eldől, csak én,

Csak rajtam nem múlik semmi

Hát hol tudnék máshol lenni?

A nővérem oldalán van a helyem

Akit nem szabad soha elveszítenem

És mellette fekszik sírom

Ezt a képet, már most magam előtt látom