Adamin 5.
2005.06.11. 08:54
és egy titok:)
Nem hiszem, vakarcs! Csak szimpla hobbiból senki nem vesz tíz liter vért a hentesnél, ha ráadásul az a valaki egy démonbár csaposa- mondta nyugodt hangon, viszont a függöny mögé szűrődő zajok nem arról tanúskodtak, hogy tetteiben is ilyen nyugodt lenne.
-Au! Spike! Várj! Kérlek, ne bánts! Mindent elmondok, amit tudok!- visított Freddie. Körmeim iszonyatos erővel fúródtak bele tenyerembe, az összeszorított kezemben. Legszívesebben kiugrottam volna a függöny mögül és behúztam volna egyet a vámpírnak, de tudtam, hogy egy hosszabb menetben alul maradtam volna.
-Rendben, csicseregj!
-Az egyik este egy démon volt itt és megkérdezte tőlem, nem akarok-e egy kis plusz pénzt szerezni. Pár hete dobott ki a nejem, úgyhogy minden kis pénz jól jött, hogy fenn tudjam tartani magam.
-A gyerekmese része nem érdekel a dolognak!- türelmetlenkedett Spike. Annyira bunkónak tűnt a beszólásaiból. Nem hittem a fülemnek. Ő lenne anyu istenített szerelme??? Nem akartam elhinni. Hiszen ő is csak egy vámpír! Egy vérszívó…gyilkos…..akkora már teljesen nem értettem az egészet….Spike egy érzéketlen senkinek, egy ösztöneiből élő vad állatnak látszott számomra, nem értettem, hogy mit szerethetett rajta anyu…hiszen a naplójában teljesen másnak írta le…..De ez a hang annyira tenyérbemászó és idegesítő volt egyben, hogy ha én is vadász lennék, mint Kennedy néni, akkor biztos, hogy már régen végeztem volna vele…ezek után már mindenképpen meg akartam ismerni Spike-ot….muszáj volt, úgy éreztem. Meg kellett értenem, hogy MIÉRT szerette annyira anyu…..
-A démon adott egy cetlit- folytatta Freddie a meséjét- és azt mondta, hogy vigyek el minden este 10 liter vért arra a címre, amely a papíron állt. Én még az nap este el is vittem az első adagot.
-És mi volt ott?- szólt újra közbe- Figyelmeztetlek, ha át akarsz verni……
-Nem! Nem!!! Az igazat mondom…de hadd mondjam már, az isten szerelmére!…Nah...így ni! Szóval, a ház, aminek a címe meg volt adva azonban nem volt sehol. Egy nagy rom volt ott egy ép ajtóval. Az ajtón egy macskabejáró féle csapóajtó volt kialakítva. Azon keresztül kellett becsúsztatnom a csomagot. A vér ellenében 500 dollárt kaptam a csapóajtón át. Sose láttam, hogy kitől kapom a pénzt és nem is érdekelt, én csak a dolgom teljesítettem.
-És gondolom az a cetli már nincsen meg…..koszos 500 dollárért- morogta a mondat végét az orra alatt.
Egyre kevésbé volt szimpatikus a vámpír. Nem tudom, de szívem szerint leszúrtam volna egy karóval. De egyenlőre nem tehettem. Először beszélnem kellett vele.
-De, de! Itt van! Tessék, vigyed! Csak engem hagyj békén!
-Rendben, öreg!- hirtelen változás történt a hangjában, ha az előző pár mondatát nem hallottam volna, akkor azt mertem volna mondani, hogy kedvesen szólt Freddiehez. Akkor már végleg nem tudtam, hogy mi van….teljesen összezavarodtam.
-Elhúzok, és máskor előbb gondold végig mit vállalsz el és mit nem- újra léptek zaját hallottam majd két ajtó csukódott egymás után. Kilestem a függöny mögül. Spike elment, Freddie pedig valószínűleg lement a raktárba. Több se kellett nekem, kiléptem a rejtekhelyemről és csendben átvágtam a báron. Kint az utcán már jó ideje nem működtek ebben a körzetben az utcai lámpák, így az ösztöneimre bíztam magam és elindultam a sötét utcákon Spike után, végre értelmet nyerni ebben a teljes káoszban a fejemben.
|