-Spike? Nem tudom, hol van- mondta Angel.

-Kár. Azt hittem, tényleg segíteni akarsz. Már csak anyu miatt is, de hát, ha nem….majd egyedül kiderítem.

-Ada én…-próbált maradásra bírni Angel.

-Ne hívj így!- Anyu hívott Adának. Csak ő hívhat így.- Te nem tudod min mentem keresztül! Nem tudod mit éltem át! Hagyj békén!- ordítottam vele sírós hangon.

-Az istenit kislány! Ülj le és beszéljünk emberek módjára- sziszegte a foga között.

-Jó!- mondtam durcásan- Kár, hogy ez lehetetlen, mert te nem vagy ember- vágta oda neki elég keményen.

-Honnan tudod?- döbbent le a vámpír. Mert hogy az volt. Anyu mesélt is róla, ha nem is sokat.

-Anya naplójában olvastam. Ő maga soha nem beszélt rólad- füllentettem egy kicsit, nem tudom, hogy minek. Jól esett látni a csalódottságot a szemében abban a pillanatban, ma már persze másképp mondanám, de ott akkor azt kívántam szenvedjen mindenki, úgy, mint én anyu miatt- A többieket is hallgatásra kérte, hogy nekem nyugodt életem legyen. Viszont elég gyenge magyarázatai voltak az esti elmaradásokra, hogy miért volt, hogy sose ő mesélt nekem esténként, csak ha ünnepnap volt, és a testén lévő kisebb- nagyobb zúzódásokra, amelyeket mindig megláttam akarva- akaratlanul…..Minden nap írt a naplójába. Én pedig minden este elolvastam, hogy mit írt bele….nem voltak unalmas dolgok, de sok volt benne a fájdalom….Mindenről, tudok, de…..semmit nem értek…és az egyetlen ember, akitől magyarázatot várok és talán egyszer képes is leszek tőle elfogadni az Spike, aki majdhogynem tönkretette az anyám életét- talán kicsit ijesztő látványt nyújthattam, ekkora dühvel a szememben. Angelnek az volt a szemébe írva, hogy sose gondolta volna, hogy egy ennyi idős normális életkörülmények közt felnőtt gyerek képes ekkora gyűlöletre.

-Ne gyűlöld Spike-ot. Ő jól cselekedett…hidd el….

-Tudom, pont úgy ahogy azt te tanácsoltad neki…ezt is írta anyu…te se vagy jobb nála egy fokkal se…te is nagy fájdalmat okoztál neki….de azt megbocsátotta….

-Nem hinném, hogy meg tudnád érteni, hogy Spike miért nem ment vissza anyádhoz…ez…nehéz megérteni…neki se nagyon ment….viszont, tudom, hogy milyen ember volt- egy fanyar mosoly jelent meg az arcán- Amit elhatározott magában azt mindig végre is hajtotta…Te is ugyanilyen vagy, amint látom….ezért segítek, anyádnak is segítenék valószínűleg- mintha egy könnycseppet véltem volna fel a szemében…nem akartam elhinni….vámpír létére képes sírni. Ez nagy hatással volt rám az elkövetkező pár napban is, majd….- Viszont mielőtt bármit is mondanék, tudnod kell valamit: Anyádnak volt egy rögeszméje, amelyet mindannyiunknak be akart bizonyítani egy időben…de senki nem hitte el neki, hiszen képtelenség lenne….Szóval…-láttam rajta, hogy nem tudja, hogyan kezdje el, így inkább segítettem neki.

-Én se gondolom, hogy Spike lenne az apám. Az valóban lehetetlen, de beszélnem kell vele…Angel…-idegesített a fájdalom a szemében. Tudtam, hogy nem engem látott. Mindig azt mondták nekem, hogy tiszta anya az arcom, csak a hajam fekete, mint apunak….anyát látta bennem és őt is kereste bennem. Szinte a szívemben éreztem a fájdalmát- Angel….segítesz?…Csak annyit mondj meg: hol - van - Spike?- suttogtam abba a gyönyörű barna szemeibe.

-Tényleg fogalmam sincs. Nagyon régóta nem tartja velünk a kapcsolatot…mikor a fülébe jutott, hogy anyád…szóval, hogy már házas, akkor minden érintkezési lehetőséget kiiktatott közte és köztünk. Rólad már nem is mertünk beszélni…féltünk, hogy akkor megölné magát….Nem tudom, hogy hogy viselné, ha most megjelennél előtte az anyád halálával- kicsit keményebben néztem rá, mint ahogy akartam, de meglett a hatása a sok mellébeszélés ellenére-…jó...jó…legutoljára Chicagóban látta Oz. De az is lassan már 3 éve volt. Talán ott többet tudnak majd róla….

-Köszönöm- suttogtam hálásan.

-Ha akarsz estére maradhatsz itt is, de akár….-mondta lesütött szemmel.

Nem akartam ott maradni és nézni, hogy szenved Angel.

-Még ma este el akarok indulni…csak az a baj, hogy nincs elég pénzem buszra- mondtam kicsit szégyenlősen. Tudtam, hogy ő az egyetlen ember akitől kérhetnék pénzt, de nagy pofátlanságnak tartottam. Ő mégis adott, még repülőjegyet is vett nekem. Még aznap este gépre szálltam és egy kisebb vagyonnak felfogható zsebpénzzel elindultam megkeresni az ál-apámat.