„ Nem tudj�tok, hogy ki vagyok? Nem. Honnan is tudn�tok. Hiszen sose hallottatok r�lam. Tulajdonk�ppen �n magam se tudom, hogy ki is vagyok val�j�ban… Eml�kszem, egyszer megk�rdeztem anyut: Anya, ki vagyok �n?

Anya csak mosolygott �s annyit mondott: Adamin vagy, az �n kis angyalom.

Kicsi voltam m�g. Olyan 7-8 �ves lehetem, de m�r r�g nem �rdekeltek a ded�s dolgok, csakhogy anya ezt nem vette, tal�n ne is akarta �szre venni. �gy a k�rd�semnek se tulajdon�tott nagy dolgot, pedig �n komolynak sz�ntam a k�rd�st. Azt addig is tudtam, hogy hogy h�vnak �s, hogy �n az � kis angyalk�ja voltam…voltam. Anya ugyanis az�ta meghalt, soha nem �rulta el nekem senki, hogy hogyan, de abban biztos vagyok, hogy nem betegs�gben. Anyu elment, �gy hogy nem v�laszolt a k�rd�semre: Ki vagyok �n? … Nem tudom. Legal�bbis ott a temet�ben nem tudtam megmondani. Anya kis angyala m�r nem voltam, hiszen � lett az �n angyalom �s abban m�g most se vagyok biztos, hogy egy�ltal�n Adamin vagyok-e.

Rengeteg k�rd�s volt bennem, amelyre senki nem adott rendes v�laszt. Egyed�l �reztem magam. �gy �reztem senki nem �rt meg engem, mert m�g t�l fiatal lenn�k ilyen fajta bonyolult �rz�sekhez, mint egy feln�tt…szerint�k. �n viszont m�r feln�ttnek �reztem magam. Elhat�roztam, hogy lel�pek �s megkeresem a v�laszokat a k�rd�seimre egyed�l.

Ma m�r nem tudn�m megmondani, hogy jutottam �t a mexic�i hat�ron, hogy ut�na Los Angeles fel� vegyem az utam. Lassan egy hete utazok stoppal, busszal, l�bon vagy �ppen potyautask�nt egy plat�n befele Amerika sz�v�be, vissza a sz�l�v�rosomba.

Tulajdonk�ppen soha nem j�rtam m�g ott, de anya annyit mes�lt r�la, hogy szinte m�r magam�nak �reztem. �reztem, ahogy h�v mag�ba �s �n engedve a cs�b�t�snak rohantam fel�.

Persze otthon kerestek. Hagytam levelet, hogy f�l�sleges keresni�k, mert ha megtal�ln�nak �gyis �jra elsz�kn�k. �k ennek ellen�re elkezdtek kerestetni. Tudn�m, hogy mi a v�res pokolnak!….hm…Ezt is anya mondta mindig, ha d�h�s volt. Nah, de h�la agg�d� „bar�taimnak” meg kellett v�ltoztatnom a nevem. Los Angelesbe �rve egy sz�llod�nak t�n� �p�letben m�r �gy mutatkoztam be:

Jenny Calendar vagyok, van egy szob�ja?

A magas, zsel�zett, barna haj�, j�v�g�s� pasi �gy n�zett r�m a pult m�g�l, mint aki m�g �let�ben nem l�tott embert. Azt�n egy egyperces v�rakoz�s ut�n, kicsit ideges arccal bevezetett egy viszonylag norm�lisan felszerelt szob�ba, de miel�tt b�rmit is k�rdezhettem volna � kiviharzott az ajt�n.

Egy f�l �ra m�lva lementem sz�tn�zni, hol lehet itt kaj�t szerezni, mikor meghallottam az egyik szob�b�l kisz�r�d� hangokat. Az egyiket Angelnek, a m�sikat Lorne- nak h�vt�k. R�lam besz�ltek. Tudt�k ki vagyok �s haza akartak vinni. Visszarohantam a cuccaim�rt �s onnan is lel�celtem. Hogy lehettem ilyen h�lye, hogy pont Angel karjaiba futok. A t�bbiek most m�r biztos tudj�k, hogy itt vagyok.

Most itt �l�k nem messze t�l�k egy k�v�z�ban. Se p�nzem, se kaj�m, se sz�ll�som. De…ny�lik az ajt�…..Nem igaz! Angel az! T�n�s!

Fel�llok �s egy m�sik kij�ratot kezdek el keresni a szememmel mik�zben h�tat ford�tok Angelnek. � viszont gyeng�den megfogja a v�llam �s visszanyom a sz�kre. Nagyot s�hajt, majd kedves arccal elmondja, amit m�r �gyis hallottam az ajt�n kereszt�l, majd k�zli velem, hogy meg�rti, hogy ki vagyok borulva, �s ha tud, akkor seg�t, nyugodtan k�rjek t�le b�rmit.

Kicsit elgondolkozok a dolgon. Mennyit merjek elmondani neki, �s mennyit mondana � el nekem. �gy csak annyit k�redzek t�le:

-Hol van Spike?