A vég
2005.05.14. 17:02
Ehez fogható érzés még soha nem járta át a testét. Már nem hiányzott neki az az élet, melyet a gödörből való kijutás előtt élt. Az az élet, melyre nem is emlékezett, de mégis kimondhatatlanul vágyott utánna. Múlt éjjel, új életet kapott. Most már nem kínozta a lelkében élő üresség. Az az üresség, melyről nem tudta miért van, s csak gyötörte szüntelen. Már nem volt lelke. A tegnapi éjszaka után nem volt többé kíváncsi elveszett énjére. Arra az énre, aki a gödör előtt volt. Nagyon is jól tudta ki ő. Ő az éjszaka teremtménye volt. Árnyékként mozgott, érezhetően egyesült a sötétséggel. Élvezte...Igen nagyon élvezte ahogy a sikátorokban settenkedhetett. Egy ez egészen más világ volt. Pillanatra átfutottak az agyán a történtek. Az éles fogak, ahogy a húsba fúródtak. A kripta, melyben magához tért. A friss áldozat, mely ébredésekor várta. A nő, aki által ilyen csodálatos lénnyé vált. A nő, aki azt akarta maradjon vele örökkön örökké... De ő csak magányt akart. Egyedül, a világ ellen, erre vágyott. Nem tudta merre tart, de tudta mire fog bukkanni. Út közben fel-fel nézett a sápadt holdra, s egy dalt kezdett dúdolni, melyről fogalma sem volt honnan ismeri: Let me rest in peace Let me get some sleep.... E közben a vadász ellentétes érzésekkel telve sétált nem is olyan messze. Olyan izgatott volt hogy legszívesebben futott volna, de figyelmesnek kellett lennie. Minden egyes sikátorba és zsákutcába benézett. Közben csak Spike járt az eszében. Alig hitte el hogy a férfi mostmár ember! Kavarogtak a gondolatai. Nem volt biztos az érzéseiben, nem tudta szerette-e őt valaha, csak annyit tudott hogy vissza akarta kapni. S ez a könyörtelen érzés nem hagyta nyugodni. Teste és lelke is követelte a férfit. Tűz égett a szemében. Tűz égett a teste minden porcikájában. Emlékezett... Tudta, hogy sokáig kihasználta a férfit aki szerette őt.. Most döbbent csak rá hogy nem érdemli meg a vámpírt. Hát mit tett ő, hogy elnyerje a szerelmét? Semmit. Spike mégis szerette. A vadász azonban eddig a pillanatig nem jött rá, mit érzett a férfi iránt, vagy csupán nem merte bevallani magának.Most azonban már tudta. Fényt varázsolt az életébe, és szerelmet. Szerette őt. Ezért fájt annyira az elvesztése. Apró emlékképek és fájó szív. Ez maradt. Emlékek jelentek meg előtte. Spike Sunnydalebe érkezése, a Duplahusi Palota, ahol annyiszor meglátogatta, és még száz és száz kép... Az első igazi csókjuk. Szinte maga előtt látta. És egy dal szólt a fejében: So I will Walk through the fire 'Cause where else can I turn? I will Walk through the fire And let it... Spike befordult az egyik mellékutcába. Egy lányt követett. Nem ismerte, sohasem látta eddig. Élvezettel lopakodott utánna. Már nagyon éhes volt. Több óra telt el azóta, hogy utoljára vérhez jutott. Még sohasem cserkészte be egyedül az áldozatát (legalábis emlékei szerint nem). Ahogy izgalma fokozódott, úgy énekelte egyre hevesebben a dalt, persze csak gondoltban, nehogy felfedje magát. Már csak néhány lépésnyire volt a lánytól, ekkor egy hirtelen mondulattal rávetette magát. Szorosan átfogta a derekát, kezét a szájára tapasztotta miközben bevonszolta egy zsákutcába. Elengedte a megriadt teremtést, aki a földre rogyott, s félelmében meg sem bírt moccanni. Spike felvette vámpírarcát, s a földön fekvő nőre vetette magát, akitől csak egy elfolytott sikoly tellett. Buffy furcsa hangot hallott, s miközben irányába igyekezett, próbálta győzködni magát, hogy csak egy macska volt. Egy koszos, szűk utcában lépkedett. Nem is tudta miért megy a hang irányába. Ő csak Spike-ot akarta megtalálni. Közben még mindig azt a bizonyos dalt dúdolta. Walk through the fire And let it burn.... Balra fordult, hogy megbizonyosodjon róla, hogy csak egy újabb koszos utca, vagy esetleg a hallott hang forrása van arra. Meglepő látvány tárult elé. Egy vámpír épp egy fiatal lány fölött hajolt, s karjaiban tartva azt szívta mohón életet adó vérét. Buffy nem tétovázott, 2 hatalmas ugrással a közvetlenül a vérszívó mögött landolt. Közben zsebéből elővette a karót, melyet mindig magánál tartott. Mialatt a magasba lendítette a szerszámot a dal zárószavait énekelte mostmár hangosan: And let it burn! A vámpír felkapta a fejét a hirtelen zajra. A vadász tökéletesen célzott, pontosan szíven szúrta a vérszívót. Ám előtte még egy pillantást váltottak. Leírhatatlan az az érzés amit a másodperc tört része alatt átéltek. Spike előtt lepergett élete minden egyes eseménye, újra átélt minden egyes érzést mielőtt porrá hullott szét. A vadásznak, miután belenézett a vámpír szemébe egyszerűen megszűnt a külvilág. Nem érdekelte a sebesült lány, nem érdekelte semmi már. Csak lerogyott a porhalomhoz és sírt. Sírt, kitudja meddig....
|