Buffy! Légy szíves porszívózz fel! –mondta anya.
Miért én? Ott van Dawn is és ő úgyse csinál semmit! – vettem oda, mert
éppen edzettem. Giles azt mondta legyek kondiban és mit ne mondjak
szívesebben edzem mint porszívózok.
Én nem porszívózom, tanulok! – ordította Dawn.
Látod Buffy, ő legalább tanul és nem vámpírokat hajkurász!
Ja és ha én nem lennék már nem tudna hol tanulni!!- Idegesítő, hogy
az embert nem ismerik el…még a családja sem, többek között mivel
nem is tudja más, hogy ki vagyok. Este lett mire befejeztem a
porszívózást.
Na most boldog vagy? Fölporszívóztam! – mondtam.
Igen boldog vagyok és most menj tanulni! – mondta anya.
És vadászni ki fog? Talán te vagy Dawn?- nagyon dühös lettem, végre
eljött az este és azt akarja tanuljak.
Nem is írok dogát holnap semmiből! Simán mehetek vadászni!-
kopogtattak. Spike jött. Én megmentőm, muszáj lesz elengednie
anyunak. Tökre fél Spike-tól. [:P]
Jó estét Mrs. Summers!- mondta kedvesen anyának- Buffy!- ezt már
olyan édes búgó hangon mondta. Istenem megőrjít, hogy lehet valaki
ilyen vonzó…… Csönd következett amit Spike tört meg.
Jössz vadászni?- anyámra néztem- Aham.
Holnapra tanulni kell Spike. Most ki kell hagynia a vadászatot. – A
húgom is lejött, de csak Spike miatt.
Szia Spike!
Dawn. – közömbös volta hangja.
Na megyünk?- bólintottam. Közben felvettem a kabátom és elindultuk
az ajtó fele.
Hadd menjünk mi is! –szólt utánunk anya. Spike-ra néztem. Bólintott.
Jó rendben!- mondtam. Elindultunk a temetőbe. Néma csöndben.
Elértünk a kapuhoz.
Külön?- kérdezte Spike. Bólintottam.- Veled Dawn megy. – jelentette ki.
Igen is kapitány.- erre egy kis mosoly húzódott végig a száján.- Két óra
múlva nálam?- Elindultunk a temetőben a húgommal. Biztos ami biztos
elővettem karómat.
Neked tetszik Spike? – kérdezte- Illetve nem tudod van vkije? – vissza
fojtottam a nevetésem. Szegény hugi le van maradva, mit általában
mindenki.
Nekem nem tetszik Spike – nem hazudtam tényleg nem tetszik,
teljesen bele vagyok esve, de ez titok- És úgy tudom van vkije. De
miért kérdezed?
Hát szerintem….na mindegy semmi, semmi felejtsd el. – teljesen
belepirult. Aranyos volt és közben előjött pár vámpír. Dawn megijedt,
nem látott Spike-on kívül más vámpírt és Spike nem esett neki soha.
Hamar kicsináltam az összeset, szokásos éjszakai adag, amikor épp
nincs világvége.
Jól vagy? - kérdeztem, teljesen falfehér volt. Bólintott. A temető „kör”
temető volt és Spike majdnem a középen lakott.
Héh, mindjárt ott vagyunk és mellettem, nem lesz bajod. – mondtam
nyugtató hangon.
Mellesleg hova megyünk?- kérdezte Dawn.
Spike-hoz a kriptája- közben föltűnt a kripta, odamutattam- Na látod
ott van.- Ők is most érhettek oda, mert még nem mentek be. Nálunk az
volt a szokás ha ő ér előbb haza bemegy és megvár. Ha fordítva a
kripta lépcsőjén ültem és vártam. Odaértünk és bementünk.
Milyen volt, anya?
Meghökkentő és nem is értem, hogy miért féltettelek.- ezen én
lepődtem meg.
Mi?
Spike, nagyon jól harcol és ha vele mész akkor nem is eshet bajod.
Hát igen, én ezt eddig is tudtam.
Csak vigyázz nehogy megint vérre menjünk.- mondta viccelődve.
Jaj, ne csináld már, mert elijeszted őket.
Milyen volt Dawn?- kérdezte anya.
Nagyon jó volt. Buffy majd néha mehetek veled?- ebben a mondatban
benne volt minden félelme és testvéri szeretete.
Persze.- és akkor jöttem rá, hogy az én húgomat is lehet szeretni.
Azóta mindig mindent megbeszélünk és nincsenek titkok.