Egy vadász 2.
2005.04.26. 07:06
ugye a címből is látható ez egy folytatás:)
Anyáékat elküldtük a templomba én meg ott maradtam vele. Na, hogy hogy vadász lettem? Tegnap még meg akartak ölni. – mondtam neki- Igen éppen ezért mi vámpírok érezzük a vadászokat és ha van mellettünk egy akkor, nekik megyünk. Aham.- mondtam. Te! Mi lesz ha hazajönnek és én még itt vagyok? – tette föl a kérdést. Gondolom nem mondod meg hogy vámpír vagyok. Hát nem is!- mondtam nevetve. Bár nem lenne rossz vicc a nővéremmel szemben. –erre ő is elmosolyodott- Miért is ne? Hülye rögtön elmondaná anyáéknak és még el is hinnék. Max. kidobnak a napra. –mondta kis mosollyal a száján. Jaj de vicces ma valaki. – Anyáék úgy három óra múlva jöttek meg, mi meg nagyba tévét néztünk és ami engem illet rajtam jobban fogott a pia, mint Spike- on. Igazából elaludtam mellette és az ajtó nyitásra ébredtem. Apa pofon vágott érezte a piát és Spikeért se volt oda. Spike kicsit bedühödt és felvette vámpírarcát és apám egy pillanat múlva szoba másik felében volt. Spike!- ordítottam. Ne nyúljon a lányához!- mondta és szemfogait mutogatta. Kösz, tudok magamra vigyázni!- Mikor ezt mondtam By berúgta az ajtót és bejött meg egy magas pasi. Szia! Látom jókor jövünk!- mondta Buffy. Ja nagyon! Hello Angel vagyok! – mondta. Öh. Angel –és Buffyra néztem. Spike mesélt mi? – nevetett. Ja meg apámat megtanította repülni, mert megütött. Hát igen Spike egy ideje mindenkire vigyáz.- mondta Buffy. Pedig Spike régebben mindenkit megöltél.- mondta Angel. Na asszem mi lenne ha bejönnétek a szobámba és dumálnánk este meg húznánk a francba! – mondtam nekik. Jól hangzik. – mondták egy hangúan. Bementünk a szobámba és este kilenc fele jöttünk ki. Hová mész?- kérdezte apa. Harold még hogy hová megy? Nem megy sehova. – ordította anya. A fiuk megindultak. Hé!!! Majd én. –mondtam a srácoknak végéte is Angel csak 238 évvel, Spike meg 110 évvel volt nálam idősebb.- Megyek sétálok egyet majd jövök amikor jövök. Sziasztok. – és ezzel kimentünk a házból. Anyámék utánunk jöttek, de már nem láttak minket. Vadásztunk egy kicsit, már nekem is jól megy, aztán leültünk a temetőben és dumáltunk. Reggel 7:36-kor értem haza és rohantam suliba. Első óráról elkéstem. Hol voltál Gretchen?- kérdezte a tanárnő. Hát elaludtam!- feleltem hebegve. Jaj, nézzétek a kis Gretit elaludt!- mondta az ellenség Candy. Igazából egy kis pláza cica és nem is foglalkozom vele, de valahogy most nem ment. Igen Candy. Elaludtam, mert kicsit kimaradtam úgy hajnali ötig.- tudtam hogy ezzel aláteszek, mert őt sose engedik sehova este hét után. – Ja persze és kivel?- vágott volna vissza. Velem.- szólt Buffy hátulról. Elnézést tanárnő, de Mr. Giles hívatja Gretchent.- mondta most már kedvesen. Nem mehet Mr. Giles jöjjön ide. – mondta undorodva a tanárnő – minden embert utált főleg a gyerekeket. Hogy ment tanárnak?- Giles bejött és Spike-al letetetett öt könyvet. Közben bevonult a kis csapat. Olvasd el!- mondta Giles. Bólintottam és leültem, ők kimentek. Elővettem az irodalmat és közben nézegettem a könyveket. Vadászok és híres vámpírok. Jó kis cím, milyen jó hogy nem vette észre senki. Fél kettőkor kicsöngettek a leguccsó órámról is. Hazamentem és köszönés nélkül felmentem a szobámba. Vicces visszaemlékezni itt még mind boldogok voltunk ezután egy évig nem volt semmi éltük életünk. A szüleimnek elmondtuk a titkot. Elfordultak tőlem ott éltem és mégsem. Aztán Buffy meghalt. Angel romokban és mindenki gyászolt nem is harcoltunk egy darabig. Aztán Willow visszahozta és jöttek a bajok. Valamit ezzel előidéztünk, ma se tudjuk mit. Harcoltunk és mindennek egy nyaklánc vetett véget, ami Spike nyakában lógott. Angel kapta valamelyik ismerőse hozta. Elég viccesen nézett ki vele. Kinyitottuk a pecsétet és elindultunk a vesztünkbe. Harcoltunk, már mindenki félhulla volt és egyszer csak fényáradat. Az összes vámpír elégett, tudtuk vége. Mindannyian elindultunk kifele és csak négyen maradtunk Buffy, Angel Spike és én. Spike ereje „indította” el a fényáradatot és mi ott maradtunk és együtt néztük végig: Hogy tűnik el végleg a remény.
|