11. Apa meséje
2005.04.26. 07:01
Ruby egy elragadó kislány:)
Az után az eset után,mikor Ruby kiszaladt az utcára és Spike a napsütéssel nem törődve utána rohant,sok minden megváltozott.Buffy úgy szervezte meg az életüket,hogy nap közben mindig legyen valaki Ruby mellet,ha már nincs oviban,és egyre ritkábban engedte be az ilyenkor alvó Spike-hoz játszani a kicsit.Mindenki óvta még a széltől is az apróságot,körülugrálták,talán el is kényeztették,de dacára minden kedveskedésnek Ruby elszakíthatatlanul kötődött Spike-hoz.Apuci volt az ő mindene,és a kis fejecskéjében megmaradt az a délután,amikor az ő drága apukája úgy megijesztette.A kislány úgy könyvelte el magában ezt az esetet,hogy ő csinált valami rosszat,nem emlékezett arra,mi történt apuval és arra sem,hogy aztán ki nyugtatta meg,csak arra,hogy apukának bajt okozott. A kövtkező napokban senki nem beszélt az esetről,Rubynak senki nem magyarázta ,mi történt ,hiszen hogy is magyarázhatták volna meg.Teljesen természetesnek vették,hogy a kislány majd elfelejti.Amíg Spike sebei nem gyógyultak be,Ruby csak egy-egy esti-puszira mehetett be hozzá,Buffy nem engedte hogy lássa Spike összeégett kezeit,arcát.Aztán egy este mikor Spike sebeiből már csak kis hegek maradtak,végre felkelt és Ruby szobjába sétált. -Apu!-pattant fel Ruby a szőnyegről,majd odaszaladt és belecsimpaszkodott Spike lábaiba,s nagy szemekkel nézett rá.Spike megsimogatta a göndör fürtös fejecskét,és nézte egy darabig a kislányt.Az elmúlt napokban rémálmai voltak,folyton azt látta maga előtt,ahogy nem éri el a kicsit és egy autó elázolja. Gondolataiból Ruby rántotta vissza a földre,mert a kislány nem értve,apuka miért nem veszi már fel,nyújtotta kis kezeit a magasba Spike felé. Spike lehajolt és végre felkapta,magához ölelte a csöppséget.Lassan simogatta a hátát,a félhosszú göndör haját,majd mosolyogva puszilgatta az arcát ahol érte.Ruby felnevetett és kis kezével hátra mutatott a szoba közepén levő kockákra. -Az én váram..én építettem,de..-elhalkította hangját és izgatottan suttogta Spike füle mellé-de anyának nem mutatom meg!Csak neked.. -Miért nem láthatja anya is?Olyan szép.Látom még királylány is van benne. -Mert anya mindig azt mondja,rakjak rendet.Nem akarok rendet!- durcásan összeszorította karjait és lebiggyedő szájjal nézett Spikera. -Anya csak azért mondja...Na jó...mutasd meg miket építettél még a várba.-letette a földre Rubyt és mellé ült törökülésbe. -Ez itt-kezdte izgatottan hebegve a mondókát Ruby-ez itt nem ajtó,ez egy titkos alagút...és itt lakik a királylány és itt meg a királyfi,de a királyfinak van egy pacija,és ő nem lakhat itt,neki van egy másik szobája...ez itt..és.. gonosz király meg...-kipirosodva mesélte Spike-nak mi hol van az ő várában és nagy igyekezetében egyszercsak tátva maradt a szája. -Mi az drágám?-kédezte Spike mosolyogva a kislányt. -A varázsló el fogja varázsolni a királylányt!-nagy igyekezettel pakolta át egyik szobából a másikba a kis babákat,amik a várának lakói voltak,majd egyszercsak félrehajította őket és Spike ölébe mászott.Odakucorodott kényelmesen a lábaira,egyik kezét a szájához emelte,elmélázva csipkedni kezdte alsó ajkát,majd Spikera bámulva szólalt meg. -Apuci,mérges vagy rám? -Hogy lennék mérges rád,kicsim?-kezdte Spike ,majd Ruby arcocskáját simogatva folytatta-Te vagy az én kincsem. -Apa te ..-kicsit elgondolkodott,majd csillogó szemekkel megkérdezte-te egy királyfi vagy? Spike először nem tudta ,mit válaszoljon erre,de mielőtt nemet mondott volna,hirtelen rájött,mit akar tudni az ölében kuporgó apróság.Hiába kicsi még,az okos kis fejecskéjében még mindig ott volt a kép,ahogy az apukája égő kézzel,arccal szalad vele vissza a házba,majd félholtként esik össze.A kis gyermeki világában ezt azzal magyarázta ,hogy apu egy királyfi és...És Spike ha csak nem akar csupa olyat mondani,amit amúgy sem értene meg ez a kislány,akkor meg kell magyaráznia úgy a dolgot,hogy megértse,hogy beleilleszkedjen a kis képzeletébe. Hosszú gondolkodás után szólalt meg úja. -Igen.De ez titok...-komoly képpel nézett Rubyra ,mintha egy óriási titkot készülne rábízni-Elmesélem Apa történetét,de előbb menjünk az ágyba,lekapcsoljuk a villanyt is,csak a színes varázslámpádat hagyjuk égve.Jó lesz? Ruby hevesen bólogatott,s szaladt az ágyába,közben a nagy igyekezteben kétszer is megbotlott a szertehagyott játékaiban,de minél előbb a kis ágyában akart feküdni,hogy végre apu meséjét hallgathassa.
|