A feltámadás
2005.04.18. 15:36
azt hiszem minden Spike rajongóezt várta:)
Biztos volt benne, hogy álmodik. Nem tudta ki ő, nem tudta hol van, csak a port érezte az orrában. Ösztönösen felfelé tört,úgy érezte, egy egész bolygó nehezedik rá. halovány fényt látott. Nem értett semmit, hiszen már minden olyan valóságosnak tűnt, pedig ez az egész nem lehetett több egy álomnál. Nem tetszett neki ez az érzés, de nem volt választása. Miután odébb tolt egy széles deszkát, rájött, be volt temetve. De hogy került a törmelék és a föld alá? A fény, melyet megpillantott a hold sugara volt. Kimászott a romok alól, de olyan fáradtságot érzett, hogy nem tudott felállni. Az első próbálkozása után összeesett. Órákkal később tért magához, a nap erősen sütött. Nem tudta miért, de úgy érezte, elevenen el fog égni, ám nem történt semmi. Lassan felállt, s körbenézett. A látvány szörnyű volt. Körülötte mindenfelé por, romok és föld. Egy hatalmas kráterben állt. Tudta, ki kell innen másznia, ha nem akar éhenhalni. A kráter távolabbi, valószínűleg mélyebb részében víz gyűlt össze. Mivel kínzó szomjúság gyötörte, átverekedte magát néhány földkupacon és a víz felé hajolt. Jellegzetes vonású és meglehetősen mocskos férfiarcot láttott a víztükörben. Haja, melyet vastagon borított a kosz, valaha szőke volt. Mohón ivott a vízből, s levéve szakadt ruháit megfürdött a hűs tóban. Sokkal jobban érezte magát, bár még mindig zavarodott volt és iritálta a fény. Tudta hogy ki kell jutnia ebből a gigantikus gödörből, de fogalma sem volt hogyan. Jobb híján megkereste a legkevésbé meredekebb oldalt és elkezdett felfelé mászni a lejtőn. A nap erősen sütött, folyt róla a verejték, s ismét olyan koszos volt, mint mikor kibújt a földből, pedig még félúton sem járt. Nem mert megállni, félt hogy elveszíti az egyensúlyát és visszacsúszik. Ő maga sem értette, hogy lehet benne ekkora erő és kitartás. Hosszas erőfeszítések után felért a kráter peremére. Legszívesebben fáradtan nyúlt volna el, de tudta, találnia kell egy biztonságosabb helyet . Már alig bírt allni a lábán, nagyon lassan vonszolta magát, még el nem érte azt a nem messze lévő erdős részt. Behúzodott egy bokor alá, az árnyékba, s mielőtt elnyomta volna az álom gondolkodni próbált. Rájött, hogy nem emlékszik semmire. Arra sem, hogy került a gödörbe. Csak annyit tudott, hogy nem itt kéne lennie. Hamar elaludt. Egy szőke, hosszú hajú nőről álmodott...
|