Éjszakai kirándulás
2005.04.13. 06:44
Buffy szemszögéből
- Na de tanárnő, éjjel megyünk kirándulni? Nem gondolja, hogy ez egy kicsit morbid? - Buffy, nem egyáltalán nem, mert néhány állatfajt, csak éjjel látunk és azért megyünk. Vitát nem nyitok és kötelező jönni! - Értettem tanárnő. – Ja én meg vadászhatok, hogy ti életben maradjatok, vidám lesz a ma éjjel is. – - Anya elmentem. –ordítottam - Vadászni? - Nem, kirándulni a sulival. - Oh, értem. Ne gyere későn. - Hagyjál már!- és becsaptam magam mögött az ajtót és elindultam a találkozó hely felé. Én értem ide legelőször jellemző. Körbenéztem nem nagy szám leszámítva, hogy temetőt építettek mellé. Nem túl kecsegtető dolog. Összevetve olyan harminc-harmincöt emberre kell vigyáznom. - Itt van mindenki? – kérdezi a tanárnő. - Igen.- mondtuk unottan és egyhangúan. Közben én vámpírokat sasoltam. Nincs telihold valószínű nem találkozom farkasokkal. Már egy órája sétáltunk és még mindig nem láttunk semmit. - Tanárnő, előjön valami még ebben az életben? – mondtam szemtelenül. - Hátha ilyen nagy zaj csaptok akkor nem. – mondta. Zaj? Kiéleztem érzékeim és figyeltem. Kizártam a világot csak a zajokat hallottam. Vámpírok. Amint ezt gondoltam előjöttek szinte a semmiből. Támadásba lendültem. Nem igazán akartak elfogyni. Kedvesek nem? Aztán feltűnt, hogy az egyik velem van és nem ellenem. - Spike?- kérdeztem két ütés között. - Jó hogy észre veszel. Indulás óta követlek és eddig nem tűntem fel. Figyelj oda magadra Vadász, mert nem leszel hosszú életű. – mondta gúnyosan. - Miért segítesz? - Merő szívjóságból- mondta és egy kis kacér mosolyt is beletett. Közben engem öt vámpír egyszerre támadt meg. Spike elintézte a sajátjait és jött nekem segíteni. A legutolsó feldöntött és majdnem megharapott, Spike lovagiasan rá vetette magát és a súlya elég volt, hogy a másik beledőljön a karóba. A karót rögtön elfordítottam nehogy vele is végezzen. Ő rajtam feküdt és csak néztük egymást egy pillanatig, mert a tanárnő „köhintett”.J Felálltunk egymás tekintetét nem kerülve. - Ömm. Kösz, hogy segítettél.- szóltam oda kedvesen Spikenak. - Szívesen máskor is. - Ez meg mi volt? – ordította a tanár. - Hát izé az úgy volt, hogy……… - Nem is tom, hogy mászok ki ebből, de az biztos, hogy nem egyedül kell elvinnem……… ott lesz velem Spike is mindig.
|