Úgy facsarta halott szívem az érzelem

Mint még sohasem.

Nem a kínzás a szenvedés,

Hanem a szerelem.

Játszott velem a lány

A gyönyörű Vadász…

Mindig csak kihasznált,

Bár én is akartam...

De nemcsak vad csókjait,

Édes szavait is,

Nem csak szenvedélyes testét

Őt magát is.

De hiába vártam,

A lány nem szeret,

S nem kapok tőle már

Semmit sem.

Hová rakjam a fájdalmat?

Hogy szabaduljak?

Varázslatért jöttem,

Erős piát kaptam.

A másik lány máe berúgott,

Bennem is dolgozatt az ital

Szintetikus ál-arővel

Töltötte meg inam.

S csókot szórtam a lány ajkára,

Nekiadtam magam

Miközben nem őrá,

A Vadászra gondoltam.

Amikor ő csókol az az élet

Amikor vele szeretkezek

Az magam fölé emel

Magasabbra mint egy vámpír, egy ember.

De hazugság most a szex

Vörös fürtje közt szőkét keresek

Ha szikrát szór a szemem

Az más színt lop neki remélem.

Túl későn jött a felismerés

Ez csak egy tévedés

Nekem nem kell más

Csak a Vadász.