A szertartás
2005.04.11. 14:48
Ozirisz jófej:D
Délután volt.Willow lassan kinyitotta a szemét. Érezte amint hátába fájdalom hasít. A felette álló Xander mosolyogva kérdezte: -Ugye milyen kényelmetlenek az ágyak?-és közben saját nyakát masszírozta. -Már azt hittem valaki kést döfött belém miközben aludtam.- s ő is elmosolyodott.-Hosszú nap, vagyis éjszaka vár ránk, ugye tudod? -Tudom. Buffy elment sétálni. Azt mondta autókölcsönzőt keres, bár kétséges hogy talál-e itt Southfholdban. Fél óra múlva már mindhárman a Sunnydale helyén maradt gödör peremén álltak, mint akkor, a nagy győzelem után. Egy kis piros forddal jöttek eddig, amit a vadász kölcsönzött a városban. Willow kipakolta a csomagtartóból az eszközöket. -Nemsokára lemegy a nap. Még néhány perc. Addig elhelyezem a kellékeket.- magyarázta, és elkezdte a gyertyákat a földbe állítani néhány méterrel az út mellett, a gödörrel szemben. -És nekünk mi lesz a feladatunk?- érdeklődött Buffy. -Amint elhelyeztem körben a gyertyákat én leülök középre, és lazítok, ti pedig ez alatt beolajozzátok őket majd meggyújtjátok. Miután végeztetek a körön kívül megálltok kezetekben azzal a két hatalmas gyertyával, amibe tegnap belekarcoltátok a jeleket. Nincs más dogotok, mint állni és nem moccanni. Olyan mintha őrtornyok lennétek, távol tartjátok tőlem az esetleg idegyűlő negatív erőket. Ozirisz valószínűleg a gödör felett fog megjelenni, és rólatok tudomást sem vesz majd. -És most is próbára tesznek majd téged?- kérdezte aggódva Xander. -Nem. Már egyszer próbára tettek. Most elég az áldozat.- mondta Will és a csomagtartóhoz lépett, s kivett egy úrnához hasonlító dolgot, melyre hasonló jelek voltak vésve, mint a gyertyákra. -Mi van benne?-kérdezte Buffy. -Egy ártatlan szíve.- mondta a boszorkány.- Már sötét van készen álltok? -Igen válaszolta egyszerre Xander és a vadász. Willow kezében az úrnával a kör közepére sétált, letette maga elé majd leült. Csöndben ült, csukott szemmel. E közben két segítője furcsa illatú olajjal kenegette a gyertyákat. -Szerinted értünk majd a beszédéből valamit?- súgta az ács Buffy fülébe a kérdést. -Igen. Azt mondta nem ősi nyelven fog beszélni. De most maradj csöndben.- válaszolt izgatottan a vadász, miközben egy másik olajjal beolajozta saját gyertyáját is, azt is megyújtotta és felállt a kijelölt helyére. Néhány másodperc múlva Xander is ugyanígy tett. Willow felvette a földről az odakészített szárított növényeket, egyiket meggyújtotta, és égetni kezdte vele a másikat. Buffy az illatából ítélve úgy gondolta, a növény zsálya. - Ozirisz!-hallatszott a boszorkány hangja-Parancsolom hogy jelenj meg!- s ahogy ezt kimondta hatalmas fény járta át a teret és láthatóvá vált az isten alakja. -Mit akarsz boszorkány?- kérdezte némi dühvel telt hangon Ozirisz. -Azt akarom hogy hozd vissza a vámpírt, akinek lelke volt, és itt hullatta vérét életünkért.- mondta határozottan Willow, miközben Buffy és Xander testét félelem járta át. Úgy örvénylett a levegő, mintha vihar dúlna, de a gyertyák nem aludtak ki. - Miért tenném ? Az után, amit a boszorkány halálát követően tettél?- Kérdezte az isten mélyen csengő hangján. -Mert a vámpírt misztikus erők ölték meg. Feltámaszthatod. És már kaptál cserébe egy ártatlan lelket, kinek szíve itt pihen előttem. Hozd őt vissza alvilág istene!!- parancsolta határozottan Willow. -Legyen ahogy akarod.-válaszolta Ozirisz és mosoly gördült testtelen énjének arcára- s ezzel eltűnt. Willowt megviselte ugyan a szertartás, de fel tudott állni, és segített is a vadásznak és Xandernek elpakolni. A lezárt úrnát a gödörbe dobta. Sokat beszéltek, Spikeról is. Nem mentek haza, hiszen tudták hogy a vámpír csak éjszaka jöhet elő. Ott ültek a füvön, beszélgetek hosszú órákig, de semmi sem történt....
|