Boldogságom
2005.04.09. 08:32
Buffy szemszögéből
Állok kint a domb tetején és nézem Sunnydale-t, vége van mára vadászatnak. – vagy mégsem- zajt hallok a bokrok mögül. Támadásra készen állok, - Buffy, Buffy itt vagy ?- kérdi egy ismerős hang. - Igen Willow itt vagyok. - Na végre, hogy megtaláltalak egész este téged kerestelek!- mondta kicsit haragosan de enyhe nevetés volt szavaiban. - Sajnálom őrjárat után ide jöttem,………… gondolkodni. - Aha, értem. – jól ismert tudta min gondolkodtam - Gyere Giles beszélni akar veled. - Hát ez remek, nem tudod miről?- fáradt voltam nem volt egyszerű estém ráadásul sántítottam is, mert nem is tudom, hogy de kificamodott a bokám. Mire felocsúdtam Willow elment, tudta, hogy úgyis mindjárt megyek de azt is, hogy ma éjjel jobb nekem egyedül. És hogy miért is? Most van egy éve hogy Angel nincs………………… Szép csöndben odaértem a könyvtárhoz. Kopogtam de minek? – végtere is ez egy könyvtár- -Giles? Giles? Hol van? Ne izéljen már ehhez egyáltalán nincs hangulatom! - Itt vagyok Buffy!- na végre- Hogy vagy? - Ömmmm… Jól! Mit akar? - Akkor térjünk a tárgyra rendben. Joeyce aggódik, mostanában nagyon sokat sérülsz és mindig véresen mész haza. - A vér szakmai ártalom és én a sérüléseket is ebbe a kategóriába teszem. - Aham, de édesanyád nem nézi jó szemmel. – kínos csönd következett mindenki tudta, hogy nem vagyok jóba anyámmal mióta nincs Angel- Van köze Angelhez?- hát igen ez Gilesra vallott semmi tapintatosság- - Mi köze hozzá? vagy anyámnak? Mindketten szálljanak le rólam!! Értik? – könnyes szemmel kirohantam a könyvtárból és Angel volt lakására menetem. mindig oda megyek ha kiborulok, csendben megnyugszom sőt néha az éjszakát is ott töltöm és csak reggel megyek haza. Most is mint máskor megint elaludtam, de zajra ébredtem csak picit mertem kinyitni a szemem, mert még félkába voltam. Nem láttam mást mint egy fekete kabátot, nagyon ismerős volt. Ismerős illat csapta meg az orrom. Az nem lehet, hogy Ő. Léptek zaját hallottam az ágy felé, gyorsanúgy csináltam mint aki alszik. Elhúzta a függönyt. A szívemet a torkomban éreztem. Kinyitottam a szemem és mire kimondtam volna, hogy Angel csörgött a vekker. Saját szobámban találtam magam, könnyes szemmel ültem az ágyon, majd felöltöztem és iskolába mentem. Egész nap kerestem az ismerős arcot, de sehol sem találtam. Este azzal a tudattal feküdtem le hogy hátha újra látom………
|