Spike már nem bírta a várakozást idegekkel, kiment hát a kertbe,az
égen csillagok világítottak.Monoton lassúsággal fújta ki a cigifüstöt, s
az utca végét kémlelte.Buffy nemrég telefonált,hogy indulnak haza.
Végre meglátta a kis csapatot közeledni.Eldobta cigijét, és idegesen
ökölbe szorította tenyerét. Nem tudta,mi a jobb, az hogy most végre itt
vannak,és végre megtudja, mi lesz,elveszik-e tőle Rubyt, vagy ha még
mindig távol lennének..ha nem kéne végighallgatnia,amint arról
győzködik,hogy a babának szüksége van rózsaszín mózeskosarat
cipelő szülőkre.
A visszatérők fura képet vágtak egytől egyig, Giles gondterhelten lépett
be a ház ajtaján, s Buffy is csak leintette a vámoírt amikor az halkan
dörmögve kérdezte,mit találtak.
Mindannyian összeültek az asztalnál, Ruby csendesen szuszogott
babakocsijában,amit még 2hete vett Xander.
-A franc belétek, hát direkt csináljátok ezt?Mi van?Mikor jönnek érte?
Na és hogy hívják az álompárt?Tom és Misty???Vagy Barbie és Ken?-
csattant fel Spike.
-Spike, ez bonyolult, de majd Giles elmondja.-csitította Buffy,s próbálta
nyugtatólag megsimogatni a vámpír karját, de az elrántotta előle.
-Nem akarok szépítgetést. Mondjátok és kész, hé..ha még nem
felejtettétek el...én vagyok Véres William, cseppet sem érdekel egy
ilyen kis ...gyerek.-kemény arcot vágott, de nyakán egy ér vadul
lüktetett jelezve, hogy minden idegszálával figyeli Giles-t.
-Spike, az az igazság, hogy egész nap ezen gondolkoztunk, hogy mi
legyen és képesek leszünk-e erre az új feladatra..de ne szaladjunk
előre.Még nem is értem teljesen hogy történhetett, de a lényeg a
lényeg...rátaláltunk egy öhm....úgymond jövendölésre.Nem értem
ugyan teljesen, a könyv tudomásom zerint 1500éves ,de a prófécia
teljesen új.
-Mi??Nem lehetne úgy,hogy ne csak az örzők társadalma értse meg?-
fakadt ki Spike.
-A lényeg.Ez a baba..ez a kislány-itt nagyot nyelt-a kiválasztott.
Tudom,tudom,mi is így fogadtuk a hírt-mondta Giles mikor a vámpír
meglepettségében leült Buffy mellé-Azt hiszem jobb lesz ha az egész
jóslatot elmondom.Tehát...öhm.A világra a béke évei köszöntenek, a
gonosz erőt gyűjt és készíti fel legnagyobb harcosait, erősebbeket,mint
valaha,azt kell mondjam..még számunkra is legyőzhetetleneket. De
hogy a világ egyensúlya ne boruljon fel, valahol..ne kérdezz
részleteket, nem tudok mindent, szóval a világra született egy
kiválasztott.Egyfajta vadász, de több annál, még számunkra is
ismeretlen erőkkel ruházzák majd fel és ha eléri a 18 éves kort,eljön az
idő, eljön a gonosz és meg kell küzdenie vele.Senki más nem veheti fel
a harcot, csak ő,ez az ő csatája lesz, rajta áll majd mindenki sorsa...de
addig is...rajtunk áll.A prófécia szót ejt arról,hogy megfelelő felkészítés
nélkül a puszta nyers erő semmit sem ér, ezért akik őt ideküldték
kiválasztották a leg..öhm..optimálisabb környezetet,személyeket a
nevelésére.Úgy tűnik ez a személy te vagy, vagyis tágabb értelemben
mi mindannyian.Tehát...összegezve, olyan feladatot kaptunk,amit még
sosem, és ki tudja, talán minden eddiginél nehezebbet is.
Spikenak eltartott egy ideig míg megemésztette a hallottakat, éjszaka
mikor a kicsi felsírt, ő ágyban maradt így Buffy kelt fel,s karjába vette
Rubyt.
Csendesen mosolygott Spike felé és halkan mondta.
-Honnan jött ez a név? Olyan szép és olyan, mintha..oylan
természetesn illik hozzá.
-Tudom.Egy erős és gyönyörű,sugárzó név.-szólalt meg végre Spike, s
felkelt az ágyból.Buffy mellé sétált, nézte ahogy a pici belesimul a lány
karjaiba, nézte Buffyt amint ütemesen aprókat dülöngél, hogy
megnyugtassa a kicsit.Még soha nem látta ilyen szépnek a vadászt,
még soha nem kívánta ennyire a  karjaiba zárni. Mikor végre
visszafektették Rubyt a kiságyba, Spike magához vonta Buffyt és
hosszan, szenvedélyesen csókolta meg minden idegszálát
felborzolva.Lassan, órákig szerették egymást,s kint már
hajnalodott,mikor álmosan megpihentek egymás karjában.Spike halkan
a lány hajába dünnyögve mondta:
-Buffy...
A lány félálomban mormolt valamit.Spike inkább hagyta elaludni és csak
magában gondolkozott.
'Vajon ez a sors keze?A sors rendezte úgy,hogy az ő elátkozott
szerelmük kapja meg ezt a babát?'Hamar elhesegette ezeket a
gondolatokat, nem szabad ilyesmiken járnia az eszének, nem az ő
babája, nem az ő babájuk, Ruby egy feladat.Ruby mindenki reménye
lesz, és nekik tökéletesen kell nevelniük őt, tökéletesen kell
megoldaniuk a feladatukat.