Drusilla egyed�l �ld�g�lt a kanap�n. L�bait keresztbe vetette, s elm�ly�lten tanulm�nyozta az �l�ben pihen� mesek�nyvet. Kontyba fogott hossz�, fekete haj�b�l itt-ott kiszabadult egy-egy k�sza hajtincs. Fej�t lassan felemelte, nem szeretett olvasni. Csak a k�peket n�zegette meg a sz�m�ra oly csod�s k�nyvben, melynek elej�n a ’Csipker�zsika’ felirat d�szelgett. Ez volt a kedvenc mes�je. Egykor r�gen, egy gyerekszob�b�l hozta el, melynek tulajdonosa m�r nem �lhette meg a m�snapot.

 �mulattal lapozgatta a k�nyvecsk�t minden egyes k�pet j�l megn�zve. �gy tartotta kez�ben, mintha valamif�le felbecs�lhetetlen �rt�k lenne. Sz�m�ra az is volt. Az � egyetlen kincse.

Az ajt� kit�rult, s egy sz�ke v�mp�r l�pett be rajta.

Drusilla, ak�r egy n�gy�ves kisl�ny felpattant �s odaszaladt hozz�:

- Willy, ugye olvasol nekem?

Spike a l�nyra emelte tekintet�t:

- Nemr�g olvastam utolj�ra.

- De �n azt akarom, hogy mes�lj nekem! – a v�mp�rl�ny hangja hiszt�rikusan csengett.

Spike nagyot s�hajtott, s letelepedett a mellett�k elhelyezked� francia�gyra.

Drusilla mosolyogva fek�dt mell�, eg�szen k�zel b�jva hozz�, odany�jtva neki kincs�t, amit soha, senki m�ssal nem osztott volna meg.

Spike �t�lelte a l�nyt, szorosan mag�hoz h�zva �s �gy kezdte el olvasni a t�rt�netet. Sosem szerette ezeket az id�tlen gyermekmes�ket, de h�t Dru-nak m�g a csillagokat is lehozta volna az �gr�l.

L�gy hangon kezdett bele a mes�l�sbe, k�zben figyelve a mellette fekv� l�ny minden apr� mozdulat�t. Figyelte a csillog� szemeket, �s azt a benne soha meg nem l�v� �rdekl�d�st, amit Dru mutatott a m�r legal�bb ezerszer hallott t�rt�net ir�nt.

A mese lassan v�get �rt, s Drusilla mosolyogva hajtotta fej�t Spike mellkas�r�l p�rn�j�ra. Abban a biztos tudatban zuhant �lomba, hogy bizony ak�r milyen m�lyen alszik is, az � hercege itt van mellette, s l�gy cs�kj�val fel�breszti, amint elj�n az �jjel…