Caligo felment az emeletre, éjszaka mindenki aludt. Eszébe jutott a tegnapi nap, Spike odasomfordált hozzá, és halkan megköszönte:

-         Köszönöm, hogy nem hagytál meghalni.

-         Te sem engedted

-         Az más, nem gondolkodtam, csak abban voltam biztos, hogy Willow szomorú lenne, és azt nem akartam.

-         Spike, megijesztesz, olyan jó vagy…

-         Véres pokol! Gonosz vagyok! De örülök, hogy nem haltál meg – majd tovább állt, kettejük titka marad a tegnapi nap. A hűtőszekrényhez lépett, elővett egy zacskó vért, átvette az arcát, és beleharapott, szerette így inni. Ha kiönti pohárba egy kicsi illúzió sincs benne, olyankor igazán érzi, hogy milyen szánalmas. Hangot hallott az ajtó felöl, egy sötét árny vetült a nappali padlójára, egy vámpír szagával együtt. Ez nem Spike! Caligo a falhoz lapult, és a nappali felé kúszott. Majd hirtelen ráugrott a behatolóra. A másik nem lepődött meg

-         Érzem a szagod vámpír – kiáltotta mély hangon az idegen

-         Én is a tied, - kicsit bizonytalanul – vámpír, ööö… te nem vagy gonosz igaz? – a beszélgetés közben a sötétben tovább püfölték egymást, a lépcső felöl léptek hallatszottak, a dulakodásban nekiestek a villanykapcsolónak.

-         Angel – sikította Buffy, a lépcsőn különböző pizsamákban megjelent Willow, Buffy és Dawn.

-         Szolgálatodra, te ki vagy? – nézett Caligora

-         Te vagy Angel? – a vámpírlány hangjában komoly csalódás hallatszott – azt hittem magasabb és könyörtelenebb vagy, és jóképűbb…

-         Ki vagy te? – ismételte türelmetlenül, és sértődötten a „betörő”

-         Caligo!

-         Te? – nevetett Angel – és te hitted azt, hogy erősebb vagyok? Kicsit vékonyka vagy…

-         Sokat fogytam – szégyellte el magát a lány.

-         Ti nem ismeritek egymást? – lepődött meg Dawn

-         Nem… csak hallásból – morogta a lány, de nem vették le egymásról a szemüket, mintha felmérnék egymást, mint a kutyák.

-         Hírből…

-         Miért vagy itt? – tért a tárgyra Buffy

-         Valakit le kell győzni, és mert hallottam Caligo is itt van, és lelke van, gondoltam, mi lehetne jobb alkalom, mint mikor mindketten lelket birtoklunk… - Caligo úgy tett mintha gondolkodna

-         Bármikor máskor? Így olyan csalódás… - rázta meg a fejét. – Kit kell legyőzni?

-         Majd ha itt lesz Spike is, egy régi barátját, lehet ismered Balahtana.

-         Az a démon? Rutinmunka.

-         Tudom, de ha csapatot gyűjt, elég durva lehet, de csak egy harcra számítok, addig meg sok beszélgetésre…

-         Semmi anyaggyűjtés? Semmi nyomozás? Akkor jó… csak egy-két, bumm és kész! – Buffy megkönnyebbült

-         Addig is éhes vagyok, egy adag vér mellett beszélgetni? – fordult a lányhoz Angel

-         Azt hiszem nem lenne rossz, kivéve… - hirtelen újra nyílott az ajtó, a két vámpír megfeszült, mikor egy szőke fej jelent meg, a hozzá tartozó gúnyos mosolyú vámpírral megnyugodtak.

-         Angel? Te itt? Ne… - és hátat fordított, hogy eltűnjön

-         Várj, éppen a régi időkről akartunk beszélgetni, te vagy az összekötő kapocs kettőnk között, maradj!

-         Neked nem tudok ellen állni, Caligo… - visszajött, kicsit macsónéztek Angellel, majd leültek a konyhába, melléjük telepedtek az emberek

-         Én tudom miről tudnátok beszélgetni – nevetett Spike – Darláról…

-         Hát igen, róla lenne mit – a másik két vámpír tekintete összefeszült, leginkább egy ki a jobb csatára emlékeztetett, Dawn naivan kérdezte:

-         Darla?

-         A nemzőm, ő tette vámpírrá – bökött Caligo felé – és kicsit összemelegedtek, a szó modern jelentésében is. Caligo az én nagymamám…

-         Aztán elhagyott miattad, milyen szomorú… - a hangja elég szarkasztikus volt – nem igazán hiányzott, a 18század elején volt jobb dolgom is mint ő.

-         Például bármi más… Elég hanyagul bánsz a nőiddel…

-         A pasijaiddal is, ha érdekel – fűzte hozzá Spike, mint bennfentes

-         Igen? Nekem fel se tűnt... – mosolygott Caligo, közben oldalra pillantott, hogy reagál erre Willow, az arca kifejezéstelen maradt. Angel és Spike tovább piszkálták, de elveszett Willow nézésében, Angel megrángatta a vállát:

-         Álmos vagy, éjkirálynő?

-         Kicsit, ti úgyis harcolni és egymást tépni akarjátok Buffyért, - a két fiú egymásra nézett, tényleg eléggé viszketett a tenyerük, ha mindenki eltűnik, biztos egymásnak esnek – hamarosan kel fel a nap – Spikera nézett – ilyenkor a vámpírnak ágyban a helyen. Viszlát – lassan lebandukolt, fájt neki, ha a régi Caligo szóba került. Valami azt súgta, holnap nehéz éjszakája lesz…