Willow lassan m�szott le a l�pcs�n, nem b�rta ki. Besz�lnie kellett a v�mp�rral, m�sf�l hete j�tssz�k az ut�l�st. Nem b�rja ki, mag�hoz akarja �lelni, meg akarja cs�kolni. Caligo olyan remek�l alak�tja a h�v�s gonoszt, hogy elbizonytalan�tja, lehet, m�gsem szereti? R�gt�n elhessegette mag�t�l ezt a gondolatot, l�tja a tekintet�t, l�tja, hogy a halott szem�ben is ott a v�gy. A fordul� ut�n megpillantotta, edzett. Egy fekete meleg�t�nadr�g �s egy top volt rajta. Mozdulatai kecsesek voltak, mintha t�ncolna, nem is edzene. K�nnyed mozg�s�val ellent�tet �ll�t a v�kony izzads�gr�teg a b�r�n. Egy formagyakorlatot csin�l, szigor� koreogr�fia alapj�n mozd�tja minden apr� izm�t, t�k�letes �sszhang, hatalmas koncentr�ci�. Szem�ld�keit �sszeh�zta, �gy figyel a test�re, r�g�ta edzhet, m�r f�rad, l�ba remeg a m�ly t�mad��ll�sban.

Hangja is remeg, ahogy Willowhoz besz�l:

-         J� est�t, mi�rt vagy itt?

-         Besz�lni akarok veled – Caligo nem hagyja abba a mozg�st

-         �n nem akarok veled besz�lni – egy el�re t�mad�s, �s h�tra kit�r�s, Willowt arra eml�kezteti, mikor k�pzeletbeli ellenfeleivel k�zd�tt, beleremegett

-         K�rlek, hallgass meg! – Caligo hirtelen fel� fordul, majd t�mad, a l�ny meg se mozdul, megb�zik benne.

-         Hallgatlak

-         �llj le!

-         Nem, mozognom kell, visszaszerzem az er�m…

-         Azon az egy percen m�lik, am�g figyelsz r�m? – Willow m�rges volt, idegesen kiab�lt r�, majd k�nnyezni kezdett, Caligo gyorsan meg�llt, egy t�tova mozdulatot tett a l�ny fel�, majd befejezetlen�l �llt csak mellette. Szem�ben f�jdalom, de � tartja mag�t kegyetlen�l a tervhez. – nem b�rom, szeretlek, �s ezt m�r nem csak a s�t�tnek akarom suttogni, mikor elalv�s el�tt arra gondolok, te most kelsz. A szemedbe akarom mondani, �s neked is mondanod k�ne!

-         Nem – nyugodt hangja, megr�m�tette Willowt, - b�rmit k�rsz, b�rhogy k�ny�r�gsz, a v�laszom nem. B�rcsak kicsit er�sebb lenn�k, �s itt hagyhatn�m a csapatotokat, hogy ne szenvedj.

-         M�r �r�kre szenvedek, nekem csak ez jutott.

-         Nem �r�kre – arca szel�d volt, senki nem l�thatta k�rmei, m�r v�rz� �rkot v�gtak tenyer�be, - csak am�g �lsz…

-         Te mindig a j� oldal�t l�tod mindennek – Willow hangja eddig t�le sosem hallott cinizmust sug�rzott, arc�n folytak a k�nnyek – akkor most felmegyek.

-         Menj. – lassan pislogott egyet, �s hideg hangon hozz�tette – j� �jt. – Willow nem k�sz�nt vissza, felment a l�pcs�n, a v�mp�r l�tta az arc�t t�r�lgeti, kinyitotta a kez�t

-         V�res pokol, ez f�jt – fel�lt�z�tt, vette a kab�tj�t, �s kis�t�lt a h�zb�l. El�sz�r nem is tudta hova megy, azt�n r�j�tt, mindegy. Csak a reggelt v�rja. S�t�lt a v�rosban, ami eddig unalmas �s sz�rke volt, most megelevenedett. Szomor�an gondolt arra, hogy � most egy haldokl�, �s ezek az utols� percei. Persze megoldhatn� egy kar�val, de nem lenne ilyen izgalmas, ha csak egy sz�r�s �s k�sz. Egy kicsit m�g szenvedni akart, �gy lesz neki a legjobb, m�rmint Willownak. Valaki megfogta a karj�t:

-         Mit csin�lsz itt? – Spike volt, szem�ben �szinte agg�d�s – hamarosan kel fel a nap, �s egy�bk�nt is v�rzel… - Caligo v�letlen �sszekente keze v�r�vel a pul�ver�t

-         A napot v�rom, egy kicsit barnulni – Spikenak id� kellett m�g meg�rti, mire k�sz�l a l�ny

-         H�lye vagy, mit akarsz? Mit akarsz ezzel bebizony�tani? Gyere velem haza!

-         Haza? Megy�nk Franciaorsz�gba? – Caligo arca f�lelmetesen naiv volt, Spike megr�m�lt, hogy ez teljesen l�ke, mint Dru

-         Ne sz�rakozz, mi�rt akarsz meghalni? – Caligo arca els�t�t�lt, az el�bbi gyermeki j�t�k hi�nyzott bel�le

-         Te is tudod, m�r semmi nem vagyok. �n nem tudok �gy �lni, mint ti, nekem nem el�g, hogy j� lehetek. N�z r�m, legyeng�ltem, �rzelgek, sz�nalmas roncs lettem. Az �j kir�lyn�je – k�p�tt egyet – halott! – Spikeban megh�lt a v�r, ennyire m�g egy v�res karddal, v�res sz�jjal, j� p�r hull�n se f�lt t�le, mint most – mindenkinek �gy lesz a legjobb!

-         Kinek lesz �gy jobb? Aki �polt? Aki mindent megtett, hogy �lj?

-         Nem �rted igaz? Nem �lek! Halott vagyok! Ezen nem seg�t egy nyamvadt l�lek, ezen nem seg�t a szerelem. Ez a test halott, ezen csak a napf�ny seg�t!

-         Akkor le�tlek �s hazacipellek, lek�t�zlek az �gyba…

-         Mint a r�gi sz�p id�kben - Caligo ez az undok megjegyz�st, minden �rzelem n�lk�l tette – hagyj meghalni…

-         Olyan vagy, mint Angel, sajn�ltatod magad! Nem a l�lek a baj! Gyenge vagy elviselni! Nekem siker�lt.

-         L�gy boldog, �letedben el�sz�r jobb vagy Angelusn�l, �s n�lam, mindig erre v�gyt�l – siker�lt Spike t�madott, verekedtek, Caligo m�r egy�ltal�n nem l�tszott gyeng�nek, er�s �s gyors volt, Spike alig b�rt l�p�st tartani vele, majd egy �t�s ut�n elfek�dt, Caligo r�n�zett, majd az �gre.

-         Hogy lehettem ennyire h�lye – a v�ll�ra kapta a v�mp�r �s visszament a h�zba vele, nem engedhette meg, hogy � is meghaljon, vissza akart menni, de m�r nem l�tta �rtelm�t, megsimogatta Spike sz�ke haj�t, �s megk�sz�nte neki, hogy nem hagyta meghalni.