Ott t�ncolt egymaga,

s k�rbevette �t

f�rfiak hada.

Csak n�ztem

hogy m�ssal hogyan

kac�rkodik �ppen.

El�g volt egy nevet�s

s m�ris tudtam,

�t sosem t�rli feled�s.

T�zes szemei r�m n�ztek

s benne volt

minden apr� r�szlet.

T�zk�nt lobogott vads�ga,

t�nc�ban �rz�d�tt

ereje, nagys�ga.

Hogy � legy�zhetetlen

s a vil�g sz�m�ra,

neve feledhetetlen!

� maga f�lelemmel teli,

de a f�lelm�t

b�b�ja fedi.

Ismerem minden von�s�t,

kez�n l�v� k�pnek

minden kis rov�s�t.

De �t mag�t nem,

mert �

kiismerhetetlen.

Csak egy l�ny, de m�gsem az

kiv�lasztott, neki

�lete a harc.

De � mindig csak j�tszik,

m�g m�s

hidegs�g�t�l f�zik.

Soha nem l�ttam t�bbet;

�t k�t�l, s semmi

meg nem k�thet.

De m�g el�ttem van a nevet�s

melyet sosem

t�r�l feled�s.

El�ttem van a neve,

s hogy t�nyleg

elfeledhetetlen-e?

"Az eny�m vagy!"

mondta hat�rozottan.

"Ki vagy te?"

k�rdeztem halkan.

"Csak egy l�ny, kit holnap

elt�r�l a feled�s!"

"T�ged, soha!

�r�kre bennem �lsz!

K�rlek, �ruld el a neved!"

Egy utols�t r�mnevetett.

A nevem? Faith,

csup�n ennyi �s k�sz."

Majd fut� l�ptekkel

elhagyta a v�rost,

elment az �jjellel.

De m�g most is

f�lemben cseng utols� szava,

S m�g most is l�tom,

hogy t�ncolt ott egymaga.

M�g most is f�lemben z�g a neve

S ma is rem�lem,

hogy egyszer �jra t�ncolok vele.