Egy bőrkabát ért a vállához, szíve felkiáltott: Angel, agya halkabban motoszkált, de hisz nappal van! Felnézett könnyes arca mosollyal tündökölt, tekintete összekapcsolódott a férfi szemével. NEM! Egy fiú állt mellette, de nem Angel volt. Lehajtotta a fejét, arcán újra megjelent a kifejezés: nem akarok élni, vagy létezni még lehet, de vadásznak lenni soha többet.

Az ő hibájuk, Willow miért adott neki lelket? Giles miért nem segített? Spike miért nem akadályozta meg? Xander miért nem mentette meg Kendrát? Akkor ő ölte volna meg, és nem érezné, talán ilyen súlyosnak… A többiek, bárki csinálhatott volna valamit, de senki nem tudott. Mindenki csak állt és nézte, ahogy a Legkedvesebb elpusztul.

Nem, ne hibáztassa őket, csak ő a bűnös. Buffy, a gyilkos. Ő volt ott, ő szúrta a kardot, ő taszította az örök sötétségbe. Kinézett az ablakon, egy mező futott el, Angel integette testében a karddal, vére áztatta a rét gyenge füvét. Buffy elkapta a fejét, az ölébe nézett, és az ott fekvő kezére, véres volt, az Ő vére. Felsikított, lehajolt hozzá a bőrkabátos férfi:

-         Valami baj van kisasszony?

-         Ne érjen hozzám! Le akarok szállni! – körülötte mindenki suttogni kezdett,  Buffy leszállt a buszról, összeesett, és zokogott. Egy idő múlva felnézett, és egy táblán egy város állt: LOS ANGELES /Az Angyalok Városa/…