-Ki vagy te? - n�zett a fekete haj� l�ny a f�rfira. Arca erezett volt, fekete ruh�t viselt. T�zesen par�zsl� szem�b�l k�nny csordult.

-A hal�l angyala.

-Nem engedem hogy elvidd!!

-Engedned kell! Ez az �let rendje.

-De szeretem! - kiab�lta s�rva a boszork�ny, majd t�rdre esett. A sz�l felt�mad, ahogy k�r�ln�zett egy tengerparton tal�lta mag�t. � a homokban t�rdelt, a f�rfi egy szikladarabon �llt.

-Hol vagyunk?

-A tengern�l - v�laszolta a f�rfi teljes nyugalommal, ahogyan eddig is besz�lt.

Willow fel�llt, s kez�ben egy t�zgoly�t form�zva elindult.

-Hi�ba… engem nem �lhetsz meg!

-Dehogyisnem! - suttogta a l�ny mosolyogva.

-�s vajon � is ezt akarn�?

-� m�r nem akar semmit! Meghalt! - mondta hidegen.

-Akar! �rted kiab�l, csak nem hallod! - ekkor Willow meg�llt, Tara t�nt fel el�tte. Ugyanabban a k�k pul�verben amiben akkor volt, �s ugyanabban a farmernadr�gban. Sz�ve v�rzett arc�r�l lehetett l�tni. Haja kiengedve lebegett a sz�lben. Mosolygott, pont �gy ahogyan legutolj�ra, �m szem�b�l k�nny csordult ki.

-Tara! - csod�lkozott Willow, kez�b�l elt�nt a t�zgoly�.

-Willow, m�rt? - hangj�ban kedvess�g �s szemreh�ny�s csengett egyszerre.

-Szeretlek!

-N�zz magadra! Te nem az vagy akit szerettem! Te nem szeretsz senkit! Gonosz vagy!

-De �n… �n nem… Nem akartam! - szipogott a boszork�ny, k�nnyeivel k�szk�d�tt.

-� nem akarta, de te igen! Te d�ntesz ki akarsz lenni… Melyik Willow? - Tarat szinte most el�sz�r l�tta ilyen hat�rozottnak. � aki szinte sosem mert sz�lni, aki szerette �t teljes sz�v�b�l, �s m�g hal�la ut�n is d�nt�s el� �ll�totta. Nem �lt, m�gis olyan emberi volt, ak�r csak a szob�jukban besz�lgettek volna. Willow s�rt �s mag�ban besz�lt: “�n nem… nem akartam!” - ism�telgette folyton.

-Engedd el! - sz�lt a f�rfi.

Will lehunyta szem�t, majd mikor kinyitotta az �gy�ban fek�dt. Haja v�r�s volt, arca sima, szeme teli k�nnyel. “Csak �lom volt” - s�hajtotta, majd megfordult �s ism�t a tengerparton tal�lta mag�t. Fekete ruh�ban, ahogy az �lomban, haj�t f�jta a l�gy tengeri szell�.

-�lmodni sz�p, de nem val�s�g! �lmodj! De ne hidd el! K�l�nben elfelejtesz �lni! - Will megfordult. A f�rfi ism�t ott �llt el�tte fekete ruh�ban egy szikl�n. - Engedd el! �s l�pj tov�bb!

Willow fel�llt, kez�ben t�zgoly�t form�lt �s elindult a f�rfi fel�. K�zben hangosan besz�lt:

-Nem vagy m�s mint egy d�mon, ha meg�llek �t visszakapom!

-�n nem vagyok se j�, se rossz!

-Akkor mi vagy te?

-A hal�l angyala - a boszork�ny meg�llt, a leveg�ben �rezte Tara illat�t.

-Hol van?

-Itt.

-Nem l�tom…

-M�r nem is fogod! Csak angedd el!

-Nem! - kiab�lta Will - Nem… nem nem nem!!! - Ism�telgette egyre csendesebben, majd zokogva �sszeesett. Kinyitotta a szem�t, ism�t a szob�j�ba volt. Csak �lmodta az eg�szet. Kint m�r s�t�tedett. Kiment s�t�lni, leveg�re volt sz�ks�ge. S�ta k�zben megl�tta a fekete ruh�s f�rfit.

-�rtem j�tt? - k�rdezte hangj�ban n�mi szomor�s�ggal �s n�mi rem�nnyel.

-Nem, egyel�re nem.

-Ez is egy �lom?

-Egyik sem volt az! Val�ban elengedted… De ne feledd! �lmodj! De ne hidd el! - a f�rfi elt�nt. Will m�g sok�ig �llt �gy, majd haza indult. Szem�b�l �ml�tt a k�nny, eml�kek kavarogtak benne, �s szavak.

A h�zban Dawn �s Buffy �ltek a nappaliban.

-Hol volt�l?

-Csak s�t�ltam.

-Mi a baj? - k�rdezt�k egyszerre, mikor megl�tt�k Willow k�nnyeit.

-Most m�r tudom…

-De mit? - n�ztek r� �rtetlen�l.

-Hogy a hal�l… nem gonosz!