Spike kialvatlanul ébredt, szörnyű éjszakája volt. Eleinte persze azt gondolta nincs is szebb annál, amikor a karjaiban tarthatja a nőt ,akit szeret és maga mellett érezhet egy olyan kis apróságot, mint ez a gyönyörű baba…aztán…aztán a baba éhes lett, fennhangon sírt, amit Buffy azzal nyugtázott, hogy  párnába fúrva fejét tovább aludt. Spike fülét sértette az éles hang, tehát felkapta a babát, leszaladt a konyhába és az odakészített tejjel megitatta. De még ez sem ment olyan könnyen ugyanis a kicsi semmi áron nem akarta elfogadni cumisüveget, pár korty után mérgesen szorította össze száját és még hangosabb ’oá’-zásba kezdett. Spike majd felrobbant olyan dühös volt, letette a kicsit a puha fotelbe és csak gondolkodott, hogy mi lehet a baj. Persze egy idő után rájött, bár annyira könyörgött magában ,hogy ne az legyen amire gondol…de az lett. Tagadhatatlan szagok terjengtek most már a nappaliban. Kétségtelen volt, hogy a baba apró kis ajándékkal lepte meg fogadott apukáját.

Spike hogy megbizonyosodjon róla, jól gondolja a helyzetet, óvatosan lebontott a pelenkát a babáról, ami tegyük hozzá nem kis dolog volt tekintve, hogy 20 percig tartott.

-Uh…Véres pokol! -kiáltott fel a vámpír, mikor meglátta a kis szeretetcsomagot. -Hey, ezt te komolyan gondolod???? Ne…. ezt ne…-a baba közben hirtelen mosolygásba váltott át, amint Spike szörnyülködő  és egyben rémült arccal hajolt feléje.

-Hogy tud egy ilyen kicsi valami ilyen…uh….-morogta a vámpír, majd nem törődve azzal, hogy hajnal van, elkiáltotta magát. -Willow!!!!!!!!!!!!!

A kiabálásra, pár perc alatt majdnem mindenki összegyűlt a szoba közepén, álmosan törölgették szemeiket, majd először Xander nevette el magát, mikor meglátta Spike kétségbeesett tekintetét…Hamarosan mindenki nevetni kezdett…Vicces látvány volt a bűzölgő apróság körül toporgó vámpír…

Willow végül is megszánta az ideiglenes apát és pelenkát varázsolt az asztalra. Hajnal közepén sehol sem találtak volna nyitva boltot. Majd mindenki visszavonult a szobájába, mit sem törődve a felháborodott vámpírral.

-Hé…állj!!Ne menjetek el! Hova mész???Buffy…Willow…valaki..Dawn…-aztán látva ,hogy őket nem hatja meg, kényszeredetten Xander után szólt.-Xander…

A fiú nagyot sóhajtva mellé lépett, majd megveregette vállát, s így szólt:

-A te gyereked…Pelenka király…Háháhááháháháhá!-s ezzel ő is elvonult az emeletre.

-Jól van…jól van. Elboldogulok, több mint 100 éves vagyok…ez csak egy pelenka…

Hosszas küszködés után eljuttatta a szemétbe a koszos pelenkát, rendkívül büszke volt magára s már éppen azon törte a fejét, hogy a fenébe adhatná rá a kicsire a tisztát, amikor megakadt valamin a szeme.

A baba csendben gügyörészett a fotelben a széthajtogatott újságokon(erre különösen büszke volt Spike, hogy eszébe jutott alá tenni valamit, nehogy össze koszolja a bútort).Szóval a kicsi vígan gügyögött ,amikor is a vámpír szeme eddig nem mérlegelt tényen akadt meg. A baba feneke bizony kakis volt.

Egy percig elgondolkozott. ’Na és aztán? Kit érdekel…eddig is jó volt neki, pedig egy nagy rakás…uh…jaj…nem valahogy meg kéne törölgetni…na jó…gondolkodj…ááá…a papírtörlő…ez jó lesz. Látod…tudsz te ha akarsz! William the Bloody, aki 2 vadászt ölt meg, csak elbír egy babával… ’

Undorodó arccal böködő mozdulatokkal próbálta letörölni a baba fenekét, ám a helyzet egyre rosszabb lett, minél tovább törölgette, annál jobban szét kente a koszt a most már vigyorgó kicsin.

Spike mérgében félrehajította a papírt, hóna alá kapta az apróságot, és felszaladt vele az emeltre. Közben végig morgott magában ,néha hangosan is.

-Véres pokol! Minden ördögök abban a jó …uh…miért én?????Ne vigyorogj!Igenis utállak, te kis…uh…!!!!!!!!Most pedig fürödni fogunk.Érted?Akár akarod akár nem!-jaj…gondolta magában Spike …hát ide jutott….Véres William…magában beszél és …Véres pokol eztán majd hívhatják William the Pelenka Bloodynak…jaj ne…