Ekkor két ember és egy démon lépett ki a már jól ismert bőrhuzatos ajtón. Kezükben egy listát tartottak.

-Nos…eljött az idő- szólalt fel a bizottság vezetője- Az elmúlt két órában…

-volt az három is!- szólt közbe Spike, aki egy hófehér arcú nővel állt az egyik sarokban.

Akkor három órában én és másik két kollégám megfigyeltük önöket. Ez olyan előpróbaszerű dolog volt…A lényeg, hogy valóban úgy viselkednek-e, ahogy azt a jelentkezési lapon leírták. Mivel reméljük, hogy senki nem tudta, hogy mi történik az elmúlt pár órában és csak saját magát adta, akkor elég izgalmas kis versenynek nézünk elébe.

-Akkor nem is húznánk tovább az időt: khmm…khmm…Ja!….és mielőtt bárki is valami fontossági sorrendet sejtene a névsorban, abc sorrendben olvasom fel, ha nem baj.

-Ne cicózzál már annyit agyaskám!- szólt közbe egy démon vörös szarvait megvillantva a lámpafényben.

-Persze, persze…..Kérjük, hogy maradjon a teremben ….őő…..hová is tettem a papírt…..nem …itt sincs….Á! Meg van! Tehát!….Hol is tartottam?…No igen…..Tehát akkor Mr. Angel- nem vitte le a hangsúlyt a név végén, mintha kereste volna a vezetéknevet, de hiába- ….Angel…igen…aztán Chase, Cordelia- a miniszoknyás liba százkarátos mosolyt villantva ünnepeltette magát-…Mr. Clem- itt már nem hibázta el a hangsúlyt, a név démon birtokosának a legnagyobb örömére- Giles, Rupert- egy kockásinges, szakadt farmernadrágos tini zsebre dugott kézzel, szájában cigivel bólintással jelezte, hogy vette az adást- Harris, Alexander- Angel kezet rázott Xanderrel, úgy gratulált neki- Jenkins…blablablabla…Anya- Angel felszisszent a név hallatán, de Buffyn kívül ezt senki nem hallotta- Lehane, Faith- a vadász rágója most már tényleg nagy veszélybe került, hogy kiesik a lány szájából- Maclay, Tara- Willow a név hallatán kicsit megélénkült….” Maclay! A boszorkány Maclay! Ez szuper!”...tekintetével körülkémlelte a termet, de nem látott egyetlen „gyanús” boszorkányt- Rosenberg, Willow- Willow a mellette álló Daniel nyakába ugrott a nagy boldogságtól- öö…egy pillanat…elnézést, de valakit kihagytam...igen…Daniel Osborne- Daniel erre arcon csókolta a nyakán csüngő lányt- Mr. Spike- Willow látta, hogy Buffy arcára a jellegzetes „nem tudja, hogy sírjon- e vagy nevessen” kifejezés ül ki, közben Faith megnyalta a szája szélét- és az utolsó emberkénk, merthogy emberről van szó, mégpedig egy lányról…ő pedig Summers, Buffy- Buffy arcán elégedett mosoly jelent meg, Angel arcán is átfutott egy röpke mosoly, míg a többiek vigyorogva nézték a lányt.

-Most mi van?- szakadt ki a kérdés Buffyból.

-Nem lesznek unalmas napjaink melletted meg a szőke herceg mellett, az biztos- azzal Faith mutatóujjával Spike felé bökött, aki úgy látszott, épp a fehér bőrű lány torkának mélységeit fedezte fel.