Los Angeles utcáin…

Egy nő és egy férfi egy szűk sikátorban, akár egy célpont sétálgat kézen fogva.

-Áh, nem veszélyes ilyenkor itt? - szólalt meg mögöttük egy hang.

-Nem olyan biztos - szólt hátra a lány és egyből támadott, észre sem vette hogy közben a férfit többen is megtámadták. Eleinte még tudott védekezni, de aztán egyre többen vették körül, a lányt is megtámadták.

Pár óra múlva a földön fekve tért magához, semmit nem látott csak egy nyitott szempárt, kedvese szemét, amiből kihunyt az élet. A lány ölében tartotta párját, és zokogott…

Egy messzi kisvárosban…

-Vadász…

-Jaj Spike, nem hagynál néha nyugodtan… dolgozni?!

-Nézd Buffy, én szeretlek…

-Ez már kicsit unalmas szöveg!

És ez így ment napról napra, hétről hétre, minden este. Buffy elmegy vadászni, Spike utána. Elhangzik a “szeretlek” majd némaság.

Egy estén azonban nem így volt. Valami közbejött.

-Ki telefonált? - kérdezte Willow kérdően nézve Buffyra miután letette a telefont, és olyan arcot vágott mintha egy karót döftek volna a szívébe. Buffy leült a kanapé szélére. - Buffy, mi a baj?

-Meghalt…

-Ki?! - figyeltek fel immár a rémhírre a többiek is.

-Robin.

-Tessék? De… hogy? Mi történt?

-Faith volt az, arra kért, hogy utazzak Los Angelesbe elkapni a tetteseket.

-Nem mehetsz! Még téged is megölnek! - tartotta vissza Willow.

-Ha nem megyek, egyedül megy. Kettőnknek több esélye van!

-Akkor mi is megyünk!

-Nem! - vágta rá Buffy. - A ti életeteket nem kockáztatom!

-Akkor én! - mondta Spike.

-A tiédet sem!

-Márpedig én is menni fogok! Buffy, én… egyedül nem engedlek el!

-Akkor ketten megyünk, Willow segíts összepakolni!

Néma csend ült a házra. Féltették Buffyt, de igazat adtak neki. Ha nem megy, Faith megölik. Pár perc múlva el is indultak.

Pár óra múlva Los Angelesben…

-Faith várj!

-Nem várok!

-Azzal nem érsz el semmit ha megöleted magad! - ekkor végre megállt.

-Buffynak igaza van - szólalt meg Spike is végre.

-Nem tudok várni - esett össze zokogva a lány. - Én… igazán szerettem…

-Tudom… tudom… - ölelte át Buffy. - Megtaláljuk őket, ígérem.

-És most? - kérdezte Spike.

-Holnap visszamegyünk, biztosra veszem, hogy ugyanott lesznek. - mondta a szőke vadász, majd elmentek Faith lakására.

Végtelen hosszúra nyúlt a nap. Egész nap néma csönd volt. Nem szóltak egymáshoz. Buffy és Spike elvétve beszélgettek, de Faith csak nézett előre az ágyon ülve.

Este mikor már kellőképpen besötétedett, egyszer csak felugrott az ágyról:

-Mennyünk!

-Mennyünk… - ismételték utána.

Egy sötét sikátorban voltak. Abban <SPAN lang=EN-US style="mso-