És ott volt ő. Ott ült az egyik asztalnál a barátnőjével. Aki semmit nem tudott arról mit érez. Én tudom, mert én is érzem. Miközben énekeltem, csak őt figyeltem. A szemébe fúrtam a tekintetem. Mert ő már hozzám tartozott. Nem. Mindig is hozzám tartozott. Még akkor is, amikor nem is ismertük egymást. Amikor először találkozott a tekintetünk, amikor először elmentünk egymás mellett, én már akkor tudtam, hogy te más vagy. Olyan vagy, mint én.

Vérfarkas.

A barátnőd azt hiszi ismer téged. De téved. Nem ismer. Soha nem ismerhet meg. Nem tudja mit érzel. Nem tud rólad semmit. Ő még reménykedik, hogy vele maradsz. De nem. Mert nem tudsz ellenállni nekem. Mert mi összetartozunk. Mi egyformák vagyunk. És én tudom mi kell neked.

Szabadság.

Csak ez kell neked. És a kis barátnőd ezt nem tudja megadni neked. Ehelyett mit tesz? Agyonháziasít. Ketrecbe zár. Korlátoz. Persze, amikor ezt elmondtam neked csak azt mondtad, hogy ez segít. Segít abban, hogy ne bántsd senkit. De könyörgöm, ez hozzátartozik az életükhöz. Gyilkolunk, mert erre születtünk. Ez a végzetünk. És nem tehetünk ellene. De azt hiszem nem is nagyon akarunk tenni ellene. Csak te. Mert nem akarod felfogni, nem akarod megérteni, hogy ez természetes nekünk.

Vadállatok vagyunk.

De te még mindig el akarod hitetni magaddal, hogy ember vagy. Hogy normális vagy. Nem, te több vagy annál. Sokkal több. Olyan lény vagy, amelynek nincsenek korlátai. Nem állhat az utadba semmi.

Szabad vagy.

És nekem, nekem sikerült megtörnöm a jeget. Azon a bizonyos első éjszakán. Akartál engem. És én sem ellenkeztem. De ha akartam, se tudtam volna. Az ösztöneim uralták a testem. De emberként is akarlak. Kellesz. Mindig. Érezlek. És tudom mit érzel.

Még néhány perc és feljön a telihold. Itt állok a szabad ég alatt, és most is rád gondolok. Mindig rád gondolok, amikor látom a teliholdat. És mikor már nem uralom a mozdulataimat, mindig téged látlak magam előtt. Te kényszerítesz arra, hogy amikor forr a vérem és nem bírok magammal, akkor se bántsak senkit. Megváltoztattál.

Miért?

Ennyire hatással lennél rám? Úgy hallottam, már te sem vagy a kis vöröske mellett. Elhagytad, mert én rádöbbentettelek, hogy más vagy, mint ő. És nem élhetsz mellette, mert még bántanád. Jaj. Azt hiszem az lenne a legjobb, ha megölném. Vagy megölnéd. Igen az is jó lenne, ha te végeznél vele. És akkor együtt élnénk.

Együtt ölnénk.

De tudom, hogy erre még várnom kell. De én várok rád. És tudom, hogy egyszer még visszajössz hozzám!