A Villa hatalmas volt, és ódon. Rengeteg szoba, szinte labirintus alkotott, Ms. Summers szerint a házban rengeteg rejtekajtó, titkos folyosó, sőt csapda található. Spatsont ettől kirázta a hideg, nem akarta bevallani, de egy gyilkossági ügy, valahogy nem igazán tett jót érzékeny lelki életének. Angel felügyelőt ezzel szemben felvillanyozta, unta a Jaj, eltűnt az én édes kis kutyám kezdetű ügyeket. Hírnévre vágyott, olyanra, hogy megnézzék az utcán és megjegyezzék:

- Nem ez a jóképű férfi fogta el azt a brutális gyilkost? – igen erre vágyott, ahogy belépett az ajtón, tervei megváltoztak. A ház belülről is poros, homályos találtatott, és a berendezés is régimódi volt. A falakat a Summers család felmenőinek képei díszítették. Buffy bevezette őket egy nagy hodályba, amit ő szalonnak titulált. Benne többen is ültek, elkezdődött a bemutatkozási ceremónia. Angel oda ment két egymás mellett ülő hölgy elé, meghajolt:

- A nevem Angel Knight, nyomozó vagyok. És önökben kit tisztelhetek? – egy vörös és egy szőke nő volt. Angel kérte volna a kezüket egy kézcsókra, de mikor feltűnt neki, hogy a szőke hölgy keze a másik combján van, megállt a szája, kihúzta magát és megköszörülte a torkát. A szőke megszólalt:

- Nevem Tara Mclay, az öve pedig Willow Rose. A család régi barátai vagyunk.

- Á, a Ms. Buffy szerinti boszorkányok! – a vörös elnevette magát:

- A mai emberek olyan prűdek, csak mert két hölgy együtt lakik, és néha állatokat áldoz mindenféle a keresztény hit által tiltott Isteneknek, már boszorkányok is! – Angel szeme elkerekedett:

- Dehogy, - távozni készült – engedelmükkel. - Egy másik kanapén egy másik pár ült. Ez már normálisabbnak tűnt, először is férfi és nő, másodszor veszekedtek, ez korunk tökéletes házassága. Angel eléjük állt:

- A neven Knight, Angel Knight.

- Az én nevem Andrew Glett. Ő pedig a feleségem, Dawn Glett. A megboldogult testvérének fia vagyok.

- Számíthat az örökségből valamire?

- Kétlem, azt mondják, túlságos gyerekes vagyok, és sosem fogok a  munkából pénzt csinálni.

- De én hiszek benne és a filmjeiben. – és egy forró pillantással jutalmazta hites urát, Angelnek az jutott eszébe, hogy ez a pasi, ilyen pillantások nélkül is elég meleg.

- Hát igen, a filmezésből sosem lehet majd megélni, de itt a névjegykártyám, ha véletlen hiteles nyomozót akar egy krimibe. – odanyújtotta a kártyát és egy nőhöz lépett, aki egyedül ült egy fotelben. Mikor Angel elé lépett, felállt, az előbbi nézést, amit Dawn produkált, nagyjából háromszoros fényerősséggel utánozta, Angel szeme, majd nadrágja felé. Nyomozónk nem jött zavarba:

- A…

- Angel Knight, már hallottam a nevét.

- Honnan? – most már kezdett zavarba jönni.

- Az előbb elmondta kétszer is.

- Igen, és az ön neve?

- Faith Summers vagyok. Titulusban az eltévedt kishúg…

- Miért hívják így?

- Voltak zűrös ügyeim…

- Gyilkosság?

- Ön szerint egy ügy gyanúsítottjaként bevallanám, ha öltem már?

- Logikus... – Faith felnevetett, megpaskolta Angel mellkasát és kiment a konyhába. Angel Buffyhoz ment:

- És hol a cseléd?

- 3…2…1

- Hozhatok valamit a vendégeknek? – állított be Xander Harris komornyik, sötét hajú, komoly arcú, fura figura volt.

- Jó napot uram! – ment oda hozzá is Angel – Nevem Angel nyomozó, a gyilkossági ügyben nyomozok.

- Mr. Giles Summers ügyében?

- Volt itt már gyilkosság is?

- Egyszer, kb 50 éve, de az megoldódott, ugyanis az összes gyanúsított meghalt, és a nyomozó feladta az ügyet. Bár a szellemek mér járkálnak itt. Spatson felkiáltott:

- Szellemek? Nem! Ezt már nem nyelem le! Angel, haza akarok menni! – Angel mellé araszolt és a fülébe súgta:

- Maradj már csendben! Hírnév! Szerencse! Ez az ügy remek lesz!

- De uram, ez kicsit félelmetes. –ez már félhangos volt, Angel lenyűgöző mosollyal lés hangosan válaszolt: