Sötétség leple 5.
2005.03.25. 10:50
Spike Faith sötét sikátor...
Hosszas sétálás után egy kis zugba értek amiből újabb utcák nyíltak. Egyszer csak befordultak az egyikbe, ahol egy hatalmas kertes ház feküdt.
Buffy kopogni kezdett, majd egyszer csak megszólalt:
-Giles! Nyugodtan kinyithatja… csak én vagyok az.
-Buffy! Mondtam, hogy ne gyere éjszaka… Mindig halálra rémítesz!
-Giles! A vámpírok nem kopognak! Mellesleg ha kinyitja sem tudnak bejönni…
-Ó igen - látta be a könyvtáros majd elkezdte törölni a szemüvegét. - És ő? - kérdezte Faithre nézve.
-A vadász - válaszolta Faith.
-A vadász - ismételte Buffy.
-A vadász? - kérdezett vissza Giles. - Én azt hittem… hogy…
-Mi is azt hittük. Reméltem hogy talán meg tudja magyarázni!
-Ez felettébb különös - töprengett Giles.
-Tehát, akkor? - türelmetlenkedett Faith.
-Üljetek le!
-Nézze, nekem dolgom van. - mondta Faith. - Az iskolában megtalál, és azt hiszem tudom hova menjek a szünetekben gyűlésre. Viszlát.
-Faith, ez igenis fontos dolog. Őrző vagyok és tudnom kéne, hogy… - itt megállt majd elgondolkozott. Közben angolos szokásához híven törölgetni kezdte szemüvegét. - A te őrződ hol van?
-Szabadúszó vagyok. - vágta rá Faith. - És most mennem kell. - mondta majd kiment.
-Buffy tudj meg mindent, addig én is próbálok kideríteni valamit. - ezzel odament a telefonhoz, Buffy pedig Faith után szaladt.
A lányt viszont már nem látta az utcán. Ő is vadász volt, gyors, erős, ugyanúgy mint ő!
-Eltűnt! - ment vissza Buffy Gileshoz. - Na sikerült megtudnia valamit?
-Nem sokat. Az biztos hogy igazi vadász, az őrzőjét közel 2 éve ölték meg. Azóta semmit nem tudtak róla, egészen mostanáig…
-2 éve? És ő még él? Tény, hogy elég furcsa lány…
-Vigyázz vele Buffy, nem tetszik nekem…
-Ne aggódjon Giles! - kezdett nevetni Buffy.
Eközben Faith futott ahogyan csak tudott. Meg sem állt a temető egyik rejtett zugáig. Ott végre megállt pihenni, a sok futástól alig kapott levegőt.
-Mi a baj vadász? - szólt valaki a háta mögül.
-Nem tudtam mi hiányzik a mai napból…
-Nem kell ez a duma. A mai találkozónk elég silányra sikerült! Nem akarod befejezni? - kérdezte arcán széles vigyorral a szőke vámpír.
-Minden vágyam! - erőltetett arcára egy mosolyt a vadász. Majd nézett maga elé, aki arra vár, hogy a másik támadjon. Nem is kellett soká várnia. A vérszívó támadott, ő pedig csak védekezett, hosszas verekedés után pedig a földre került.
-Máris elfáradtál? - kérdezte meglepetten a vámpír a lányon fekve.
-Annyira nem, de ez hogy rajtam fekszel elég megterhelő! - A férfi a lány szemébe nézve hallgatta a hosszúnak ígérkezo kiselőadást… - És nagyon örülnék ha… - de nem bírta tovább mondani, a vámpír belé fojtotta a szót. Megcsókolta hírtelen a lányt, még hogy megcsókolta, de a lány is hagyta magát pár másodpercnyi ellenkezés után.
-Nem!
-De igen!
-Nem… - ellenkezett továbbra is Faith szavakkal, de tettei egészen mást mondtak. Majd mikor észbe kapott ellökte magától Spike-ot.
-Miért csináltad?
-Nem én csináltam! Te másztál rám!
-Faith!
-Hagyj békén! Nincs köztünk semmi!
-És az az éjszaka?
-Felejtsd el! Nem történt semmi!
-Én nem úgy vettem észre!
-Spike! Mi ellenségek vagyunk! Nem jó barátok, mégcsak nem is szeretők! Te vámpír vagy! Játszd szépen tovább azt hogy az ellenséged vagyok! Így talán könnyebb elviselni!
-Nem megy! Szeretlek!
-Ugyan már! Te is jól tudod, hogy nem vagyok más mint egy kínálkozó alkalom!
-Nem igaz!
-De igen! És most… csak úgy mint régen! Viszlát Spike!
-Ne menj! - kiáltott utána, de hiába. A lány gyorsan futott, ő pedig nem ment utána.
Másnap Buffy csak arra várt hogy beszélhessen Faith-szel. Valamikor a nap végén találkoztak is. Buffy odament hozzá, de Faith rá sem nézett:
-Beszélnünk kell!
-Szerintem nincs miről!
-De hiszen… te is vadász vagy!
-Egy vadász őrző nélkül! És itt a story vége…
-Faith! Hallgass meg! Állj be közénk!
-Mégis minek? Hogy esténként csapatosan járjunk vadászni, egymást megvédve? És hogy egy vén könyvtáros parancsolgasson nekem? Azt már nem!
-Csak próbáld ki!
-Elboldogulok egyedül is! Én állok magam mellett és ez elég!
-Sajnos nem mindig! - Buffy mélyen Faith szemébe nézett, miközben ezt mondta. Majd hosszas csend után végre megszólalt a barna lány:
-Ok…
|