Az Úr 1797. évének végén az ősz már kezdte átadni helyét a télnek. Párizs külvárosának egy piszkos kis sikátorában az árnyékok már igen csak megnyúltak, a nap fénye nem érte el az utca szintjét .Ezt használta ki a vadász, s már kora este préda után lesett ezen az elhagyatott helyen. Ám  sötétedésig nem volt szerencséje, csak az alkony beállta hozta meg számára a remélt sikert egy szerencsétlen utcalány személyében. A boldogtalan észre sem vette mi történik, s már halott is volt. A vadász gyorsan csitította első éhségét s már újabb áldozatra várt. Nem kellett sokáig várakoznia, hamarosan egy elegáns hintó állt meg a sikátor végén. A kocsis láthatóan zavarban volt, eltévedtek. A vadász szemében mohó vágy csillant, s odasétált a kocsihoz.

-         Látom  eltévedtek, - mondta a kocsiból kitekintő ifjú , s gyönyörü hölgynek. – Megengedik, hogy kivezessem önöket?

-         Megköszönném uram, ha megtenné, - válaszolta a nő. – Nem vagyunk idevalósiak  és nagyon sürgős az utunk.

A vadász könnyedén fejet hajtott a hölgy előtt és egy gyors mozdulattal felszökkent a kocsis mellé. Hamarosan már  a  Párizsból kivezető úton robogott a kocsi utasaival. A mi vadászunk ekkor már az utasokkal együtt a hintóban foglalt helyet, mivel, -  mint utasainknak állította , - útjuk egy darabon egyfelé visz. A vadász immár a préda közvetlen közelében volt, szinte hallotta a nő rémült sikolyát, már ajkán érezte a friss vér ízét, de még várt.  A két utas közül a nő tünt könnyebb prédának, a férfi veszélyesebb ellenfélnek  látszott, már ha egy vámpírnak bárki ellenfél lehetett. A kocsi a marseillle-i úton robogott, az országút kihalt volt és csak a lovak patái verték fel a kísérteties csendet. A természet érezte, hogy egy kegyetlen gyilkos les prédára ,s rémült csendbe burkolózott. A vámpír tudta, közeleg az idő, mikor végre lecsaphat áldozataira. Csupán egyetlen dologra nem számított. Nem látta a hölgy szemének villanását, mellyel társát figyelmeztette a közelgő veszélyre. Nem sejtette : áldozatai pontosan tudják , ki is ő valójában. Teljesen biztonságban érezte magát, s úgy látta ,végre itt az idő.

-         Miért utazik egy gyönyörü hölgy ilyen későn ezen a veszélyes úton?

-          Családi ügyek szólítanak haza az unokafivéremmel együtt, - válaszolta a lány .

-         Nem fél?

-         Nincs mitől, - mosolygott a lány a vámpírra.

-         De bizony ,hogy van! – s már támadott is a vadász. Ám  a következő pillanatban felordított és saját maga köré tekeredett kínjában. Nem látta , nem láthatta a nő villámgyors mozdulatát, mellyel megállította őt. A másik utas megállította a hintót, kiszállt, s kirántotta a vonagló vámpírt is az útra, majd társnőjét segítette ki.

-         Tudod, Angelus jó ideje figyeljük a ténykedésedet, - járta körbe a fetrengő vámpírt a nő. – Úgy gondoltuk, itt az ideje egy kis leckének, csak hogy ne hidd magad legyőzhetetlennek.

A  lány lekapcsolta lovaglóruhája szoknyáját és a kabáttal együtt a férfinak adta.

-         Ariana, talán nem kellene neked… - kezdte ,de a lány egy kézmozdulattal megállította.

-         De igen , Brennan! Itt az ideje ,hogy ez az öntelt szörnyeteg megtanulja, hol is a helye! Éreznie kell végre a félelem ízét , hogy tuja : vannak nála erősebbek is.

-         Ki fene vagy ?- nyögte Angelus, miközben feltápászkodott a földről.  Közben Brennan előrébb küldte a kocsit.

-         A nevemet már hallottad, a többi nem érdekes, - vonta meg a vállát Ariana.

-         Nekem igen! – vicsorgott a vámpír . – Tudni szeretném, kinek a nyakát harapom át.

-         Álmodj csak, vámpír! – nevetett a lány és Angelus az út melletti fához csapódott. Megpróbált feltápászkodni, de visszazuhant, végül a harmadik nekifutásra végre megállt a lábán.

-         Csapda volt az egész? – kérdezte fogcsikorgatva.

-         Az, - vont vállat a lány. – Tudtuk, merre jársz, mire készülsz, így nem volt nehéz becserkészni. Milyen érzés , hogy nem te vagy a vadász?

A vámpír válasz helyett támadott… és újra elrepült, ezúttal az út másik oldalán landolt. És ez ismétlődött egészen addig ,míg a lány megunta. Akkor odalépett a földön nyöszörgő, összetört vérszívóhoz.

-         Angelus, - suttogta.  –Jól jegyezd meg , amit most mondok: ha még egyszer tündérre emelsz kezet, én személyesen cincállak apró cafatokra!  Megértetted?

   A vámpír csak biccentett a fejével ,ereje teljesen elhagyta, nyomorultul érezte magát, biztos volt benne, hogy nincs egy ép csontja sem. Nem tévedett sokat. Ariana felállt mellőle és arrébb lépett, hogy Brennan hozzáférjen. A másik tündér megragadta és bevonszolta az erdőbe ,egy  eldugott kis barlangba.

-         Szerinted jó ötlet ez? – kérdezte társától -  Sok ártatlant pusztíthat még el.

-          És fog is , de már közel az idő, had történjen minden a jóslatok szerint ..-  Ezzel lány megfordult és távozott. Brennan berugdosta Angelust a lyukba és ő is elment. A vámpír napokig gyógyult, s bár teste helyre jött , önérzetén örökre nyomot hagyott a szép tündérlány és hatalmas pofonjai.