Egy dublini kúrián Darla és Angelus épp egy családot tizedeltek. A
házban sötét volt, mert a lámpák kiégtek. De az ördögi párnak ez nem
volt hátrány, mivel a sötétben is kiválóan láttak.
- Szeretem mikor az egész házat a félelem járja át. Attól olyan sós lesz
a vérük. - mondta Angelus.
- Nyugalom szerelmem, mindjárt megízlelheted, amire vágysz. De előbb
megke... - Darla hirtelen megállt. Odasétált az egyik ajtóhoz, majd
kinyitotta. Egy kislány pityergett a gardróbban. A vámpírnő lehajolt
hozzá.
- Miért sírsz kicsilány? - kérdezte, megtévesztő kedvességgel.
- Mert az anyukám itt hagyott. Azt mondta itt rossz emberek járnak,
és ,hogy bújjak el ide. Azután nem láttam többet. A rossz emberek már
elmentek? - kérdezte könnytől áztatott szemmel a kislány.
- Igen, már kijöhetsz.- mondta, majd ránézett Angelusra. Arca hirtelen
eltorzult és a kislány nyakához emelte szemfogait. Mélyet harapott. A
gyermek felsikoltott. De már nem sokáig, mert Darla az utolsó csepp
vérét is kiszívta. Kedvese csak nézte, és élvezte a látványt. Mikor a nő
felállt, arca újra emberi volt. Angelus nem tudott ellenállni a látványnak,
és Darla-t a kezeinél fogva neki nyomta a falnak.
- Eszméletlen vagy. Teljesen megőrjítesz. - mondta, majd elkezdte
csókolgatni a nő nyakát, aki ezt igencsak élvezte.
- Na de Angelus... Most nem ezért vagyunk itt. Fenn az emeleten még
van vagy négy ember.
- Azok várhatnak. - mondta, majd átkarolta a vámpírnő vékony derekát.
- De én most vagyok éhes! - jelentette ki, majd ellökte magától a
feltüzelt férfit. - Mindent a maga idején.
A vámpír úgy tűnt megértette, mert nem közeledett többet azon az
estén a Darla-hoz. Az emeleten minden csöndes és kihalt volt. Bár ez
csak látszat, és ezt tudta mindenki. Angelus bement egy szobába,
ahonnan nem sokára újra felcsapott a jól ismert sikítás. Mikor kijött
onnan szája vöröslött a sok vértől.
- Imádom ezt a részt. - mondta majd újra csatlakozott Darla-hoz. Ekkor
hirtelen az egyik szobából egy férfi tört ki, fegyvert fogva a démonokra.
-Megöltétek a lányomat és a feleségemet, ezért meglakoltok! - zihálta,
majd lőni akart a fegyverrel, de Angelus gyorsabb volt, és kivette a
kezéből a puskát, és kettétörte.
-Ne vesztegessük ilyenekre az időt.
- Mióta vagy ilyen türelmetlen, Angelus?- kérdezte Darla, majd előre
lépett a ház urához és jól hallható reccsenéssel eltörte a nyakát.
- Valahol kéne lenni még két szobalánynak. - mondta a vámpír.
Mikor kimondta, messziről egy csörömpölés hallatszott, mint mikor
kitörnek egy ablakot. A vámpírok lerohantak a lépcsőn. De már csak a
kitört ablakot találták ott, a szobalányokat nem.
- Megszöktek! - mondta mérgesen Darla.
-Majd eszünk valamit útközben. - mondta Angelus, miközben kilépett a
házból. Darla mellé lépett. Angelus Darla mögé lépett, majd újra
átkarolta, de ezúttal hátulról.
- De persze nem kell úgy sietni... -mondta, majd becsukta az ajtót.