Hajnalodott, a v�rost�l nem t�l t�vol egy csendes dombtet�n �lt
t�r�k�l�sben Giles, egyik oldal�n Dawn, a m�sikon pedig Willow.
-Sokat gondolkoztam �s r�j�ttem  a megold�sra, Dawn , bel�l te is
�rzed...�rezted v�gig, mi t�rt�nik. Ugye?- n�zett t�relmesen a mellette
�l� l�nyt�l. Willow ajka megvonaglott, arc�n egy k�nnycsepp pergett
v�gig, s Dawn hangj�n sz�lalt meg, de hangja elakadt, azt�n csak
b�lintott.
�jra Giles besz�lt, Dawn, vagyis Willow csendesen lehunyt szemekkel
�lt, tudta mi a teend�, Giles-szal el�z� este megbesz�ltek mindent.
Napokig tart� kutat�suk eredm�nytelen volt, egyre elviselhetetlenebb�
v�lt a helyzet egym�s test�ben, s Dawn viselte a legrosszabbul.
Teljesen mag�ba fordult, kiab�lt mindenkivel, nem volt hajland�
�rtelmesen elbesz�lgetni, bez�rk�zott a szob�j�ba. Most hajnalban is,
csak hosszas k�rlel�s �r�n �lt be a kocsiba, hogy h�rman kiinduljanak
ide a dombra.
Ezen a helyen annyit �ltek Giles-szal. Dawn szerette azokat a
hajnalokat, vagy est�ket amiket itt t�lt�ttek, eleinte sok mindent
mondott Giles, �s a l�ny minden szav�t mag�ba sz�vta, soha nem kellett
elism�telni egy sz�t sem ,azok �gy v�s�dtek a l�ny eml�kezet�be, ak�r
a m�rv�nyba. K�s�bb m�r el�fordult, hogy csak �ltek, hosszasan szavak
n�lk�l, egy�tt medit�ltak �s Dawn minden egyes alaklommal
elcsod�lkozott azon a v�gtelen b�k�n �s egyben oly hatalmas er�n, ami
olyankor test�t �tj�rta. M�r �rezte a f�ldet, vele egy�tt l�legzett, m�r
tudta hogy minden mindennel �sszef�gg, � is a f�ld v�rkering�s�be
kapcsol�dott s vele egy�tt l�ktetett.
Most h�rman �ltek ott, de Dawn nem b�rt koncentr�lni, semmire nem
v�gyott, csak a saj�t �gy�ra, ahova elb�jhat a takar� al�, ahol senki
nem zavarja. Csendben v�rta, hogy csoda t�rt�njen �s a mostani
sz�rny�s�g elm�ljon. Szob�j�nak hatalmas t�kr�t m�r els� este
darabokra t�rte. Nem b�rta elviselni, hogy Willow arca n�z vissza r�.
Nem akart senkivel besz�lni, nem �rdekelt�k az �res szavak, az
�lnyugtat�sok...� csak �jra maga akart lenni.
-Dawn! Te nem is figyelsz r�m!-mondta Giles, majd a l�ny haj�t apailag
megsim�tva t�relmesen �jra kezdte az eg�szet:
-Bel�l te is �rzed...�rezted v�gig, mi t�rt�nik. Sokat gondolkoztunk
Willow-val �s r�j�tt�nk, mi�rt nem m�k�d�tt a vissza�ll�t� var�zslat.
Dawn, tudod te is...te  tartod fogva Willow-t �s magadat is. Illetve a
benned felgy�lemlett f�lelem �s indulat. Dawn mi�rt nem besz�lt�l r�la
soha? A boszork�ny-sors nem k�nny�, ezt soha nem is mondtuk,
egyed�l neh�z megbirk�zni vele. Ne s�rj, Dawn �k�zben gyeng�den
karjaiba z�rta a zokog� l�nyt, aki most kisl�nyk�nt hullatta keser�
k�nnyeit...hiszen kisl�ny volt m�g...t�l sokat v�rtak t�le, t�l nagy terhet
tettek a v�ll�ra, amit egyed�l k�ptelen volt cipelni.
-Mondd el, mondj el mindent...mindent ,ami a sz�vedet nyomja. Nem kell
egyed�l viselned a terhet, itt vagyunk veled, seg�t�nk vinni azt, am�g
nem leszel k�pes egyed�l a h�tadra venni. �rtsd meg , Dawn, nem vagy
egyed�l a vil�gban!
Dawn halkan v�gre megsz�lalt, s m�g Giles-t is meglepte a v�gtelen
f�jdalom, ami a mindig olyan vid�m �s gondtalan l�ny szavaib�l �radt.
Sok volt neki minden ennyi id� alatt, neh�z volt feldolgozni az �j er�t,
azt hogy hirtelen a sz�nfalak m�g�l a rivaldaf�nybe ker�lt. Tal�n sokan
v�gynak ilyesmire, de a k�l�nlegess�g hatalmas felel�ss�ggel j�r. Egy
eg�sz �letet lecser�lni egy teljesen �j, bel�thatatlan j�v�re egyik napr�l
a m�sikra lehetetlen. Dawn er�sen viselkedett, �gy ahogy azt elv�rt�k
t�le, a vad�sz h�g�t�l, de bel�l csak gy�lt a k�tely, a f�lelem, az
ijedts�g, a t�rstalans�g �rz�se, s mindez �lom s�lyk�nt nehezedett a
l�ny v�ll�ra.
Faith �rkez�s�vel egy mindenn�l sz�rny�bb j�v� rajzol�dott ki
szem�ben, hol eltiporva l�tta mag�t egy csata hev�ben, ahol m�g ideje
sem volt var�zser�t haszn�lni, hol pedig fekete hajjal l�tta mag�t
l�lektelen�l, ki�resedetten...Senki nem vette �szre a v�v�d�s�t, senki
nem ny�jtott neki seg�t� kezet. Dawn nem sz�lt de ezernyi m�don utalt
gondjaira, m�gsem fordult fel� senki. Gy�l�let kezdett �bredni m�lyen
legbel�l mindenki ir�nt, azok ir�nt akik b�r mondj�k, szeretik, m�gsem
hallj�k meg n�ma seg�lyki�lt�s�t.
Giles megfogta mindk�t l�ny kez�t, pr�b�lta sz�l�sra b�rni mag�t, nem
tudta, hogy bocs�ssa meg mag�nak az elm�lt h�napokat, f�j�n szorult
�ssze a sz�ve, hiszen az �lete ez a k�t l�ny, Buffy �s Dawn...hogy
tehette? Hogy nem vette �szre??? V�gre rekedt hangon sz�lalt meg,
mikor Dawn elhallgatva az �gnek emelte k�nnyes szemeit.
-Dawn...Engedd el Willow-t �s magad is. Engedd el!
Dawn lecsukta szemeit, �jra �rezte a f�ldet, l�legezni kezdett, eggy�
v�lt a mindens�ggel, sz�ve valahogy k�nnyebb lett, hogy kimondta r�
nehezed� f�jdalm�t, egy utols� k�nnycsepp csordult v�gig arc�n, majd
arany f�ny  fonta k�rbe h�rm�jukat.
Willow m�lyeket l�legezve nyitotta ki szem�t, Dawn pedig gyermekk�nt
f�rta mag�t Giles karjaiba, s halkan suttogva k�rdezte:
-Most m�r...minden rendben lesz...ugye?