Willow arra ébredt, hogy meleg reggeli napfény simogatja az arcát. Kitapogatta az ágyban Tara kezét. Boldog mosoly ült ki az arcára, ahogy összekulcsolt kézzel feküdtek az ágyban. Életében nem volt még ilyen boldog. Buffy újra köztük van, a barátai szeretik és támogatják és most már újra maga mellett tudhatja Tarát is. Tara! Az élete értelme. Oda bújik barátnőjéhez, hogy még közelebb érezze magához a lány testét. Maga előtt látta, ahogy boldogan élik életüket még örök nyugalomra nem térnek. A nap immár oly magasra hágott, hogy teljesen bevilágította az egész szobát. Úgy gondolták ideje lenne felkelni. Kikászálódtak az ágyból és kikészítették az aznapi ruhájukat. Willow a kedvenc blúzát vette fel, amit még Tara vett neki. Élete legszebb napjával nézett szembe. Úgy gondolta, hogy ők örökké együtt maradnak, hiszen szerelmük is örök. Ez a gondolat forrósággal öntötte el. Kicsattanó boldogságát Tarával is meg akarta osztani. Szembe fordult vele és mélyen belenézett a lány szemébe. Lekezdte volna a mondatot, de a szavak valahol félúton elvesztek. Rámosolygott barátnőjére és széttárta a kezét, hogy átölelhesse a lányt.

Ekkor dörrenés hallatszott az udvarról, majd még egy és még egy. A csendben ágyúdörrenés hatását kelltette a hang. Willow kérdőn nézett Tarára. A lány arcára döbbenet ült ki. Blúza vérben úszott és mellkasán, pont a szíve helyén egy óriási égett seb tátongott. Utolsó szavai késként hatoltak Willow szívébe. „-A blúzod!”

Tara élettelen teste a kecsesen, puhán zuhant a földre, mintha még az idő is segíteni akarna a lányon. Willow lerogyott a test mellé és a lábaira fektette a boszorkány fejét. Könnyei könyörtelenül törtek elő és arcán végigcsorogva Tara üveges szemekkel meredő arcára csöpögtek. A lány ernyedt testét magához szorította Willow, kezéhez és arcához ragadt a boszorkány meleg vére, bemocskolva ezzel a hófehér bőrét.

Amint felfogta a történteket óriási ürességgel telt meg a belsője. Ne tudta mit tegyen. Lábaiba hirtelen visszatért az élet. Felállt, vetett egy utolsó pillantást az élettelen testre és elindult le a lépcsőn. Nem tudta hová megy, csak követte azt, amit érzései súgtak. Kiért az udvarra, ahol Buffy feküdt a saját vérében. A földön megcsillant valami pár méterre a halott vadásztól. Willowt arrafelé irányították lábai. Egy pisztoly volt. Nem is egy pisztoly, a gyilkos pisztoly, mely végzett kedvesével és legjobb barátnőjével. Felvette a fűből. A hűvös fém belesimult a tenyerébe. Remegő keze és benne a fegyver egyre feljebb emelkedett még el nem érte a halántékát. Soha nem gondolta volna, hogy ilyen könnyű meghúzni egy ravaszt. A világ elsötétült előtte. Utolsó kép, amit magával vitt a túlvilágra Tara mosolygó arca volt.