Caligo feld�ltan ment az utc�n, m�r tudta hova indul, a Bronzeba. Ott tal�lnia kell valakit, akinek a cs�kja felszabad�tja. Bel�pett az els� f�rfi aki megl�tott, nagyon vizslatta, a falhoz szor�totta �s megcs�kolta, majd �tvette v�mp�r arc�t, �s a nyak�ba harapott, azt v�rta, hogy nem fogja sajn�lni, de m�gis. A sarokba haj�totta, megl�tott egy m�sik f�rfit. �vatosan k�zeledet fel�, �t is megcs�kolta, majd harap�s… semmi, csak a sz�nalom, a fi� ir�nt. Keresnie kell valami m�st, egy l�nyt, szinte abban a percben megpillantott egy gy�ny�r� l�nyt, belegondolt, hogyha vele tal�lkozott volna, �s nem Willowval, most mennyivel szebb lenne az �lete… vagy a hal�la. A kiszemeltet nem kellett t�ls�gosan hosszan f�zni, pillanatok alatt �sszebonyol�dtak, m�r a v�mp�r arc�t se vette fel, �s a harap�ssal se f�radt, tudta nem haszn�l, az egyetlen, aki seg�thet az Willow. Otthagyta a helyet, ahol el�sz�r tal�lkoztak, odament. Sz�ve h�zta, vagy meg�li, vagy mag�hoz l�ncolja a l�nyt, de nem tudja elfelejteni.

Willow ek�zben fel�lt�z�tt, Buffy but�n n�zett:

-         Hova m�sz?

-         El!

-         Ugye nem lett�l gonosz!

-         Nem, m�g nem. – kil�pett az ajt�n, Buffy lehunyta a szem�t, �s szugger�lta mag�t, hogy ne menjen ut�na. Ez az � dolga… Willow futott, majd meg�llt a teljesen s�t�t v�ros egyetlen kivil�g�tott utc�j�nak m�sik v�g�n ott �llt �. El�sz�r n�zte meg a ruh�j�t, fekete combk�z�pig �r� b�rkab�t, s�t�t nadr�g, fekete k�t�tt testhez simul� pul�ver. Haja �sszefogva, teste er�s, nincs rajta egy gramm felesleg se, tekintete �getett. Nem �gy, mint mikor besz�lt, ink�bb mint a k�pr�l, nem mosolygott. Elindultak egym�s fel�, mintha cowboyok lenn�nek, �s p�rbajra h�vn�k a m�sikat. Meg�lltak egym�ssal szemben, lass� m�reget�s, hal�losan nyugodtnak l�tsz� mozdulatok, Willow megsz�lalt, hangja nem �rulkodott arr�l, amit Caligo �rz�kelt, sz�ve zakatol�s�r�l:

-         Nem �rultalak el, �gy nem, ahogy hiszed.

-         Tudom. – Ajkaik szinte hajsz�lnyira voltak egym�st�l, de a v�mp�r sz�ja tov�bb v�ndorolt a nyak�ra. Tenyere Willow h�t�ra simult, a m�sik l�ny feje a v�ll�ba f�r�dott, a karj�ba kapaszkodott.

-         K�rlek, t�gy v�mp�rr�, �n nem akarok a k�t vil�g k�zt �lni. Nem b�rom m�r, ha nem teszed ink�bb �lj meg. – hallotta a morg�st, felvette v�mp�r arc�t, �rezte a lehelet�t a nyak�n. Majd egy cs�ggedt s�hajt, a v�mp�r kibontakozott az �lel�sb�l.

-         Nem tudom megtenni.

-         Mi�rt? – Willow s�rt, Caligo hangj�ban bujk�lt valami j�t�koss�g:

-         Mert szeretsz �lni.

-         Nem! �n nem…

-         Juliette, l�nykoromban Beaulieu, k�s�bb Ch�to…

-         Francia vagy?

-         Igen… ne mond, hogy szeretsz.

-         Akkor mit mondjak? – Caligo egy �gyetlen mozdulattal megt�r�lte a Willow arc�t.

-         Semmit – h�tat ford�tott �s elindult, terve volt, hogy elt�nik a v�rosb�l, �s visszat�r 30 �ve m�lva, ha a l�ny m�r halott – a szerelmes v�mp�r esend�. Willow ut�na sz�lt:

-         Mit mondt�l? – �jra el� l�pett, Caligo nem n�zett a szem�be, Willownak esz�be jutott, els� besz�lget�s�kkor nem tudta eld�nteni, alacsony, vagy magas. Most nagyon kicsinek t�nt, f�leg, hogy kicsit dadogott:

-         A szerelmes v�mp�r esend�… - m�r minden mindegy volt, megcs�kolta, minden v�rakoz�st fel�lm�lt, t�k�letes, gy�ny�r�… t�l gyorsan v�ge lett. Caligo nevetve b�jt ki Willow karjaib�l.

-         K�sz�n�m boszork�ny, megszabad�tott�l egy �tokt�l.

-         Hogyan?

-         Egy cs�k, amikor szeretek �s szeretnek. L�tod, ez is mutatja, sosem hazudtam. Willow, szeretlek, de ez nem ment m�r meg semmit�l. M�r nincs benne sz�nalom, m�r meg�lhetem a vad�szt. Az �letem olyan lehet, mint 100 �ve. �jra k�nyveket �rnak majd r�lam! �jra az �j kir�lyn�je lehetek. Meg�l�m a legjobb bar�tn�det… - k�zelebb l�pett – Velem tartasz? M�r gonossz� tudlak tenni…

-         Nem teheted! – Willowban elszabadult valami, megcs�kolta Caligot, aki �rezte, hogy gonoszs�g �ramlik �t rajta, nem a saj�tja. F�lelmetes volt, amikor el�sz�r �rezte milyen er�s a l�ny, az is kisebb volt, mint most, ezt nem k�pzete. Willow keze a nyak�ra fon�dott:

-         �n j�v� tudlak tenni! – Valami v�gig �gette a v�mp�rt, a mellkas�ban meg�llapodott, lep�rg�tt el�tte egy �let, gonosznak l�tta mag�t. Minden arc, minden csepp v�r tov�bb �gette a lelk�t, halkan megk�rdezte az �jra j� Willowt�l:

-         Nagyon fog f�jni igaz?

-         A lelked? Igen…

-         Nem akarom…

-         Szeretsz j� lenni… - abbamaradt a f�ny, Caligo Willow karjaiba esett, �s s�rt. Iszony� volt, f�jt minden, amit tett a hal�lok. Willow nyugtatta, de �rezte, ezt t�nkre tette, nem lett volna megold�s, ha � lenne v�mp�r, de az se lett az, hogy lett lelke. Ha mag�hoz t�r, m�g szerethetik egym�st, de egy ember �s egy v�mp�r csak, j�k�nt �s rosszk�nt eg�sz�theti ki egym�st.

Egy oldalon… lehet… nem tudom… hogy van-e m�g j�v�j�k, fogalmam nincs. Mindenki d�ntse el maga, �n tudom, hogy Caligo ott az �jszaka Willow karjaiban, �nmag�t�l szenvedve boldog volt… tal�n, t�nyleg �r�kre boldogok lesznek…