Szeptember 1. szekrényemnél, 2. és 3. óra között

Ma van elkezdődött az utolsó évem ebben a rohadt gimnáziumban. Az utolsó, rohadt évem a Sunnydale Gimnáziumban. De van azért egy jó dolog is ebben. Végre újra láthatom Őt. Hogy kit? Hát az én egyetlen szerelmemet, Xander Harrist. Imádom. Egyszerűen imádom. Ő annyira kedves és figyelmes és… nem is tudok mit mondani. Sokat küzdöttem azért, hogy végre az enyém lehessen, és mióta szakított azzal a ribanc Cordeliával, már csak az enyém. Az enyém. És… és szeret engem. Hát nem csodálatos? Pont itt jön.

Szeptember 3. könyvtár

Van itt ez az új csaj, Faith. Nem csípem, olyan ellenszenves típus. Nem hiszem, hogy kedvelni fogom. De Buffy szerint jó fej. Együtt szoktak vadászni. Hú és most én hova rohanjak? Nem tetszik nekem ez a csaj. Ebből még baj lesz. Tessék máris itt vannak. Emlegetett szamár.

Szeptember 17. temető

Kivételesen én jöttem Buffyval vadászni. Illetve csak Buffy vadászik én meg gyakorolgatom a varázslást. Nemrég mintha fejlődött volna. Már sokkal több mindenre vagyok képes. Például tegnap az egyik kedvenc sapkámat sikerült madárrá változtatni. Sajnos rögtön kiszállt a nyitott ablakon és azóta se láttam. Kár, pedig elég feltűnő egy jelenség. Ugyanis egy színpompás papagáj lett belőle. De tényleg nem direkt!! De már mindegy. Na tessék Buffy a NAGY vadász megölt egy újabb vámpírt. Mintha nem lett volna elég az előző 5. De nekem aztán mindegy…