Caligo az ágyához ment, elővette a reggeli üveget és nagyot húzott belőle. Általában elítélte az alkoholt, de most nem tudta magát kontrolálni. Nem akart tiszta fejjel gondolkodni, most gonosznak kell lennie, hisz a lány is gonosz volt vele. Folyamatosan az járt a fejében, miért nem csókoltad meg? Akkor most mindenről le lenne a gond. Vámpír megöli az embert, aki megbántotta őt, de várjunk csak, gondolta, a vámpírt nem lehet megbántani.

-         Szar ez az egész! – és hozzávágta a falhoz az üveget, ami már üres volt. Enyhe szédülés fogta el, régóta nem ivott. Felállt, elindult az ajtó fele, kicsit lassú volt, de rájött nappal van, kicsit füstölögve bújt vissza az ágyba – várd meg az éjszakát, Boszorkány.

-         De mi történt? – faggatta Giles a félholt vadászt.

-         Megtámadtam.

-         Kit? Ugye nem Caligot… - Buffy nyelt egyet, majd bólintott – hogy lehettél ilyen felelőtlen?

-         Giles, ne piszkáld, van elég baja nélküled is! – cserélte ki a borogatást Xander.

-         Willow hol van? – kérdezte Dawn, egy-két fájdalomcsillapítóval a kezében.

-         Kimaradt éjszaka, majd jön – vonta meg a vállát Xander

-         Buffyn csak a varázslat segít. – jelentette ki Giles

-         Valaki varázslatot említett? – lépett be az ajtón Willow, boldogságot sugárzott, meglátva a sérült Buffy, halkan felsikított. – Mi történt?

-         Caligo… - sóhajtotta Dawn.

-         Túl fogja élni? – Willow majdnem sírt, Caligo nem tehette, vele volt, aztán lefeküdt aludni, nem tehette…

-         Nem biztos, segítened kell. – Willow felemelt egy kardot Xander kezébe adta, a fiú bólintott, a boszorkány Buffy teste felé rakta a kezét, és skandálni kezdett. Haja lassan befeketedett, szeme szintúgy. Xander kezébe remegett a fegyver. Willow elájult, Buffy felült:

-         Adjatok neki vizet, Willow nem kellett volna!

-         De, ennyivel tartozom, ha már úgyis… elárultalak benneteket.

-         Tessék? – kérdezte Giles

-         Semmi, félrebeszél. – rázta meg a fejét Buffy, bár nem volt ebben ennyire biztos. Egy rossz érzés kerülgette, Willow és Caligo sziluettjét látta maga előtt, amikor lehet a vámpír nem is megharapni akarta… elhessegette magától a gondolatot. Egyébként is, az éj lassan leszáll, félniük kell, Caligo mérges és rá vadászik. Csengettek, Dawn nem bírva a hangulatot, ment ajtót nyitni. Buffy csak ennyit hallott:

-         Persze, gyere csak be, - majd hangosabban – Buffy egy barátnőd van itt.

Összenéztek, pontosan tudták, ki fog megjelenni. Nem lepte meg őket, mikor az ajtónak támaszkodó gonosz mosolyú Caligot pillantották meg.

-         Dawn, menekülj! – Már késő volt, Caligo elkapta a nyakát, és magához szorította. Még jobban mosolygott.

-         Én nem akartam… - suttogta elfojtott hangon Dawn

-         Ha túl éled majd megbeszélitek. Szerintem, megúszod a lelkizést…

-         Miért jöttél? – vette át a szót Buffy, fel kellett tartania.

-         Hello mindenki, mi ez a megfagyott hangulat? – lépett be az ajtón Spike, majd – véres pokol! Caligo, dobod el!

-         Kérésed számomra parancs! – Dawn Giles karjaiba repült, félájult volt az ijedségtől. Caligo sétálni kezdett senki nem mert mozdulni. Közben beszélt:

-         Szánalmasak vagytok, egy csapat hős. Egy vámpír vagyok, a gonoszok hierarchiájának legalján, nem tudtok legyőzni. Még árulással se…

-         Mivel? – nézett bután Buffy

-         Willow, nem akarod te elmesélni?

-         Mi van köztetek? – kérdezte Xander

-         Már semmi – égő szemeit Willow tekintetébe fúrta, és úgy beszélt, hangja mély volt, és a gyűlölet néha megremegtette – ha valaki, akinek lelke sincs, rád bíz valamit, azt meg kell tartani. – megrázta a fejét, hangja elcsuklott, majd újra összekapcsolta a tekintetüket – ha valaki, aki semmi mást nem adhat, mint a bizalmát, és azt se osztogatja, csak nehezen, félve adagolja, arra vigyázni kell. Ha ez a valaki hitt benned, az most mindent elvesztett. – hangja lágyult folyamatosan – ha valaki sze… - körbe nézett – mi van? Nem verekszünk?

-         És még én szónokolok sokat… - Buffy támadott, Caligo fölényesen unott arccal küzdött, leginkább Buffy megalázására játszott, minél többet legyen a vadász a padlón, mikor már nem kelt fel, Spike is támadott, sokkal nagyobb harc volt, de ő se volt számottevő ellenfél. Caligo felegyenesedett a két csata után, és a többiekre nézett:

-         Senki sem hiszi már magát erősebbnek nálam? – mindenki csendben állt, Caligo elvett egy kardot megvizsgálta a pengét, Buffy felé döfött, felkiáltott, majd fájdalmasan suttogott:

-         Egy próbát megért… - hátat fordított – feloldom az átkot, és visszajövök, vadász, téged én akarlak megölni!

Kabátja úszott maga után, Willow most vette csak észre, hogy sír. Nem tudott megszólalni, mintha tényleg elárulta volna, hisz Buffyt és Caligot is szerette, de kizárták egymást. Nincs többé semmi, az éjszaka meghalt, mert nem lehet a vámpírral, a nappalnak sincs értelme, nem tud a vadász szemébe nézni. Willow úgy érezte nem létezik, fáj az üresség, de küzdött, hogy az ürességet ne töltse be a gonosz.