Egy csendes esten Willow üveges szemekkel nézett az előtte lévő monitorra. Egy pillanat lehunyta szemeit, majd felsóhajtott:

-         Ez fárasztó…

Majd hirtelen két kezet érzett a vállán. Felugrott és halkan sikított egyet.

-         Bocsánat, baby… - suttogta Oz csendesen a fülébe.

-         Oh, Oz, szia… - mondta Will és a fiúra nézett. – Én… te… izé… szia. – azzal újra lehunyta szemeit egy pillanatra, majd ismét a képernyőre függesztette tekintetét.

-         Willow, mennyi ideje ülsz a gép előtt?

Willow az órára nézett.

-         Kábé… reggel fél tíz óta. Izé… talán tizenegy óta. Nem biztos. – azzal visszanézett a számítógépére.

Oz várt egy pillanatig, leült egy székre, közel Willow-hoz és csak nézett a lányra.

-         Hümm? – kérdezte Will.

-         Willow. Föld Willow-nak. Válaszolj Willow.

A lány várt egy pillanatig, majd ismét a monitorra nézett.

-         Várj… én már tényleg tíz teljes órája itt ülök a számítógép előtt?

-         Hm…. Min dolgozol? – azzal a fiú kattintott egyet az egérrel és megnyitotta a Netscape oldalát. Elkezdte olvasni a szöveget:

-         Doggett szájon csókolta Muldert… „Mit csinálsz Doggett?” „Ez csak játék…”

Oz várt egy pillanatig, aztán csak annyit mondott:

-         Huh…

-         Én… ö… izé… - Willow zavarában csak dadogni tudott, hiszen ő ezt ő írta.

-         Azt hiszem, hogy Scully-val jobb lenne. – mosolygott a fiú.

-         Igen…

Oz újra a képernyőre nézett, majd átkarolta Willow vállát megcsókolta. Hosszan, szenvedélyesen. Willow már azt gondolta, hogy talán soha nem is lesz vége, de nem bánta. Oz hirtelen hagyta abba a csókot.

-         Huh… hát valahogy így érezhette magát Mulder…

Willow magához vette az egeret és megkérdezte Oz-tól:

- Akarsz többet olvasni? – nézett a fiúra széles mosollyal…