Caligo a kript�ja fel� szaladt, ideges�tett�k a sebek, amiket az arc�ba kapott, de nem f�jlalta t�ls�gosan. Az is zavarta, hogy Buffy most azt hiszi jobb n�la, ezt m�g p�rszor v�gig kell majd hallgatnia. Nem verhette f�lholtra Willow szeme el�tt a legjobb bar�tn�j�t. A m�sik ok, hogy f�lt Buffy t�bbet l�tott, mint k�ne, ha l�tta az �lel�st, Willow bajban lesz, de �gy t�nyleg csak egy gonosz v�mp�r l�tott. Tudta, hogy a boszork�ny k�veti, lass�tott, mikor m�g� �llt megfordult, Willow halkan felsik�tott:

-         Megijesztett�l!

-         Igen, csupa v�res v�mp�r arccal el�g r�miszt� lehetek, bocs�nat. – megr�zta a fej�t, �s visszaalakult emberr�, de a v�r rajta maradt.

-         Mi�rt engedted, hogy Buffy legy�zz�n?

-         Nem hagytam, � volt a jobb. – Willow felh�zta a szem�ld�k�t, mint mikor � hazudott a Bronzeban – V�res pokol, te mindent tudsz boszorka?

-         Nem mindent, mi az igazi neved?

-         Nem tartozik r�d – majd elindult hazafele, Willow �rezte �rz�keny pontra tapintott.

-         Hova megy�nk?

-         El kell l�tnom a sebeim, a kript�mba. K�vess! – �s azt tette, �rdekelte, hol lakik a v�mp�r, biztos s�t�t, er�t sug�rz�, titokzatos, gy�ny�r� hely lesz, mint � maga. Caligo meg�llt egy nagyobb s�rhely el�tt, megk�sz�r�lte a tork�t:

-         Kicsit rendetlens�g honol. – kit�rta az ajt�t Willow nagyot csal�dott, a berendez�s egy asztal rajta p�r pap�ros, p�r ruha szertesz�t dob�lva a padl�n, egy-k�t �l�alkalmatoss�gnak ledob�lt szivacs, p�r gyertya, �s egy �gy. Willow igyekezett tekintet�vel ker�lni ezt a berendez�si t�rgyat, de Caligo elindult fel�. Az �gy al�l egy dobozt h�zott el�, egy rongyot �s egy �veget vett ki bel�le, val�sz�n� alkohol volt, hogy kitiszt�tsa a sebeit. Le�lt az �gyra �s benedves�tette a rongyot. Nagyot s�hajtott �s neki�llta a sebeit mosni, els�re felsik�tott. Willow meglep�d�tt �s k�zelebb ment:

-         Add ide a rongyot, majd �n megcsin�lom.

-         Nem!

-         Te hisztizel – nevetett Willow

-         Persze, hogy hisztizek, l�ny vagyok, �s f�j.

-         Megcsin�lom �n, nem fog f�jni, �g�rem.

-         Nem kell, az ember egy id� ut�n beletanul.

-         Mikor kellett utolj�ra sebet tiszt�tanod?

-         103 �ve, pontosan eml�kszem. – elfintorodott, �s odaadta a rongyot, �ssze�rtek az ujjaik, ez volt az els� eset, hogy b�r b�rrel �rintkezett, szinte �tvill�mlott rajtuk. A v�mp�rl�ny elford�totta a fej�t, mintha a t�rt�netet keresn� valahol – Spikevel m�r megromlott a kapcsolatunk, n�ha verekedt�nk, n�ha szeretkezt�nk, a kett� k�z�tt ritka volt az �les �tmenet, akkor szereztem az utols� sebem, nem marad heg ut�na, de az�ta, senkinek sem siker�lt megvernie.

-         Sz�p… - Willow r�mosolygott, a m�sik l�ny felszisszent, mikor a ruha hozz��rt, majd mosolyt er�letett � is az arc�ra, mindketten tudt�k, mi j�nne, ha mindketten emberek lenn�nek. Tal�n ez volt a legizgalmasabb, a m�s vil�g, hogy tudt�k, hogy soha, �s rem�lt�k, hogy csak id� k�rd�se. Er�sen cs�k-time volt, Caligo megfogta Willow kez�t �s eltolta mag�t�l.

-         Nincs erre valami var�zslat?

-         H�t begy�gy�thatom, de lehet, hogy gonosz leszek, �s el akarom majd puszt�tani a vil�got…

-         Nem a sebre �rtettem, az begy�gyul, b�r lehet, hogy az lenne, a legjobb, ha te is gonosz lenn�l. – egy pillanatra m�g tal�lkozott a tekintet�k, azt�n nem mertek egym�s szem�be n�zni, a boszork�nynak is megfordult a fej�ben m�r, hogy elengedi az erej�t, azt�n r�j�tt, a v�mp�r pont azt szereti benne, hogy j�, hogy ember.

-         Nincs… Ez meg kell oldanunk.

-         De ne ma, kel fel a nap, alv�sra van sz�ks�gem, m�r nem tudok gondolkozni, pedig most sz�ks�g van, az �nkontrolomra, h�lyes�g, hogy csak a pasik j�tssz�k a nagy macs�t, aki udvariasan nem pr�b�lkoznak, am�g a m�sik l�ny nem biztos benne.

-         J� lenne itt aludni…

-         A bar�taid – a sz� kiejt�s�ben semmi cinizmus nem volt – keresn�nek, �s nem szeretn�k nappal egy vad�szt a lak�somon. A kripta…

-         Titok, tudom, b�zz bennem.

-         Hiszek benned, ha te nem is hiszel magadban, boszork�ny. – fel�llt az �gyr�l �s az ajt�hoz ment, Willow nem s�rt�d�tt meg, k�vette. Caligo �rezte az illat�t, ahogy elment mellette, tiszta volt, �s nyugodt. Visszament a kript�ba, �s lefek�dt aludni, �vek �ta el�sz�r, nem a m�ltj�t �lmodta �jra, Willowval �llt a napf�nyben.

Buffy m�snap reggel �nbizalommal telve m�szk�lt a temet�ben, �gy gondolta meg kell tal�lnia a v�mp�r. S�r�lt, meg tudja �lni, � a vad�sz. Egy nagyobb fajta kript�t l�tott, rejtett helyen volt. Biztos benne, csak ott lehet az �ldozata, �vatosan nyitott be, csak r�snyire, beb�jt a r�sen a v�mp�rl�ny mosolyogva aludt. Milyen emberi ilyenkor, gondolta, majd el�vette a kar�t, viszl�t suttogta �s sz�r�sra emelte. Caligo kinyitotta a szem�t, oldalra fordult �s leesett az �gyr�l.

-         Francba! – r�zta meg a fej�t Buffy.

-         Honnan tudtad, hogy itt lakom?

-         Nem mindegy… - �s Buffy t�madott, sarokba szor�totta Caligot, mert nem mozoghatott t�l sokat az ajt�n be�raml� napf�ny miatt. Buffy elkeseredetten t�madott, Caligo tudta, most m�r f�lholtra verheti, nem akad�lyozza meg a sz�ve. Caligo mosolyogva t�rt ki, f�l�nyes mosoly volt, olyan, mint mikor el�sz�r gy�zte le. Egy �t�ssel a f�ldre k�ldte a vad�szt, majd le�lt.

-         M�g egy �t�s �s meghalsz, sajnos, nem �thetek t�bbet. De itt �l�k �s v�gign�zem a hal�lod.

-         Azt m�r nem! – Buffy minden erej�t �sszeszedve fel�llt, �s els�t�lt, nem tudott egyenesen menni, minden tagja sajgott, valahogy hazajutott. Giles�k �pol�sba vett�k. Caligo a padl�n �lve ennyit d�nny�g�tt:

-         Willow el�rult, a boszork�ny halott…