Spike ijedten ébredt, a kisbaba még mindig nyugodtan pihegett a
mellkasán. Nahát- gondolta, úgy látszik elaludt. Szörnyű rémképek
kísértették álmában. Egy régi emlék jelent meg újra, egészen idáig
teljesen jelentéktelennek tűnt, soha nem gondolta, hogy egyszer még
visszagondol rá. Annyi minden változott meg azóta...azóta már lelke van
és nem csak ez. Kimondva olyan semmiség az egész. Egy lélek és kész.
Na és? Senki nem tudja, senki nem érzet azt, amit ő, nem tudhatják
milyen volt az ezernyi hang a fejében. Egy lélekkel tudni azt, hogy mit
tett emberekkel...és most ez az emlékkép...
-Tudod, kislány, hogy mit tettem én az ilyen apróságokkal, mit te? -
szólalt meg, épphogy csak suttogva a szavakat. Igazából nem tudta,
hogy lány vagy fiú-e a baba, de azok a hatalmas mélykék szemek és a
szőke fürtök...teljesen egyértelműnek vette, hogy kislány. Fájdalmas
emlékképek villantak szeme elé.

Két vámpír sétált andalogva egy sötét kis mellékutcában, átkarolták
egymást, a nő őrült tekintettel bámulta a csillagokat, majd megállt és a
párjához simult.
Lábujjhegyre állt, sugdosott a vámpír fülébe, majd az vadul a falnak
nyomta, s csókolózni kezdtek. Kapkodva, vadul csókolták egymást, a
lány kéjesen harapott bele a másik nyakába, majd a lassan csorgó vért
lenyalta.

Spike egy pillanatra visszatért gondolataiból a baba megfordította fejét,
de aludt tovább. Igen, akkor még más volt, akkor Dru is vele volt, akkor
még...akkor még gyilkolt. Aznap este is. Nem véletlenül jutott eszébe ez
az emlék, Druval kegyetlenül legyilkoltak egy fiatal nőt. A nő
kétségbeesetten menekült, ruhájába próbálta rejteni apró csecsemőjét.
Spike erei megfeszültek a nyakán. Nem akart visszaemlékezni,
szörnyűséges dolgokat műveltek a nővel. És azzal az apró babával.
Pont ilyen volt, pontosan ilyen...mint ez itt, aki most olyan nyugodtan
pihen. Egy gyilkos mellkasán összegömbölyödve. Spike nagyot nyelt,
nem tudta szabályozni gondolatait, maga előtt látta annak az apró
tehetetlen gyermeknek a kis testét, az anya fájdalmas tekintetét.
Megmoccant, amire a baba felnyitotta pilláit, Spike rémülten nézett a
nagy kék szemekbe. Nem akarta, hogy újra kezdődjön a sírás, gyorsan
jártak gondolatai, hogy mit tehetne, de a pici ajkak már kezdtek is
legörbülni.
-Ok, ok semmi baj, hé kislány, ide nézz, ide nézz, én most ideteszem a
babát, és...-közben lassan visszafektette a kis kosárba, ám a baba eget
rázó sírásba fogott, a vámpír gyorsan felkapta, vállára fektette, majd kis
gondolkodás után körbe járta a kriptáját. Felkapott az egyik polcról egy
régi pulóvert, még Buffy hagyta itt egyszer, s Spike szándékosan
rejtette el. Most felkapta a kék puha anyagot, majd ügyetlen
mozdulatokkal bebugyolálta az apróságot. Magához ölelte, fekete
kabátját összehúzta magán, hogy rejtve maradjon a kis csomag, s a
baba arcát megsimogatva kijelentette.
-Elmegyünk Buffy nénihez, majd ők...majd ők kitalálják, mi legyen és
enni is adnak, véres pokol,  gondolom, mégsem kínálhatlak meg vérrel. -
a baba arca felderült, mintha csak Spike viccén nevetne, a vámpír is
elmosolyodott, s folytatta a gügyögést látva, hogy ez leköti a baba
figyelmét.