A scoobyk összegyűltek Buffyéknál, az a fejlemény, hogy Anya ismeri a főgonoszukat, sokban segítette a munkát. Giles rengeteg könyvet hozott ilyen címekkel, hogy Híres vámírok, Drakulák és Drakulinák, Akikről nem szól a történelem. Úgy gondolta ezekből hasznos ismereteket szerezhetnének. Willow, Giles és Dawn a könyveket kutatta, amíg Anya beszélt:

- Szóval kicsit több, mint száz éve lehetett, akkoriban kevés volt a munka, a férfiak udvariasak lettek, a nők meg túl kedvesek, undorító. Akkor találkoztam vele, meg kellett átkoznom, de nem volt egyszerű feladat, nagyon erős vámpír. A bosszúálló démonok se bírnak korlátlan hatalommal, tehát amikor egy ilyen ellenféllel kerülök szembe, a rontásnak csak egy része érvényesül. – Xander közbe szólt:

- Meg voltam győződve, hogy csak női kívánságokat teljesítesz, feminista, férfigyűlölő…

- Egy nő akarta megátkozni.

- Ó! – kiáltott fel Xander, mindenki önkéntelenül is Willow felé nézett, aki a könyveket bújta így nem vette észre, a figyelmet. – Folytasd…

- Azt akartam, hogy szeressen, és ne legyen képes ölni, de mindezek mellett, vegye észre, milyen szánalmas lett, mint egy fogatlan kivénhedt tigris. A lány, aki kérte, azt akarta, legyen belé szerelmes. Nem sikerült elérni. A bűbáj csak képessé tette szeretni, és nem tud vadászt ölni, ezenfelül valahogy fel is lehet oldani, de már nem emlékszem. Mivel Buffy él, kétlem, hogy sikerült eddig semlegesíteni… - Buffy megsértődött, Dawn felsikoltott:

- Megvan! – egy könyvet nyomott Xander orra alá, aki szorgalmasan nekiállta felolvasni:

- Caligo, igazi neve ismeretlen. 1629 körül szültethetett, vámpírrá válásának időpontja, 1651 köré tehető. A kor legerősebb vámpírja Melephe tette démonná, fiatalon megismerte a később Mesternek nevezett élőhalottat, sok idő töltöttek együtt, Caligo rengeteget tanult tőle, a vámpírtársadalom egyéb fontos tagjaitól is tanult, roppant tehetségesnek bizonyult. Életét kétes kapcsolatok szegélyezték, hírbe keveredett a később kivégzett Salemi boszorkával is, hosszabb időt töltött együtt Spike (William the Bloody) nevezetű férfival is. Elsajátította a felvilágosult gondolkodást a 18szban, több nagy filozófus közelében is felbukkant, neki tudják be, Rousseau 1778as halálát is. Harcstílusa mindig is elegáns, kifinomult volt, szinte nem akadt ellenfele, egyetlen sebhelyről tudunk, ami a nyakától a vállán keresztül a hátig ér. A seb keletkezése ismeretlen, több forrás is legyőzhetetlensége miatt, még emberi korából származtatja. Saját kezével 2 vadászt ölt meg, de 7et a halálba küldött, nem támadta meg őket, de felbukkanása után nem sokkal vagy öngyilkosok, vagy hiba következtében halottak lettek a lányok. Jelenleg nem tudunk róla sok mindent, egyes helyeken már arról beszélnek, hogy elaludt egy időre.

- Ennyi? Semmi gyengeség, semmi negatív? – tajtékzott Buffy – ez nem sokat segít.

- Engem megerősít abban, hogy nem szabad, csak úgy nekiugranunk a feladatnak, terv kell. – mondta Giles

- Csapda kell, ha róla van szó. Én láttam harcolni… - sóhajtott Anya

- Varázslat! Varázslat kell! – találta meg a megoldást Buffy – Willow tudod magad kontrolálni? – Willow nem figyelt, a szöveg mellett volt egy kép, lehetett vagy 200 éves, de ugyanaz a nő állt rajta, aki teljesen kitöltötte az agyát. A képen fekete szoknyában, szoros fűző miatt vékony derékkal, kibontott fekete begöndörített hajjal állt. Festett kép volt, Caligo gátlástalanul flörtölhetett a művésszel, a tekintete a papíron át is perzselte Willowt. – Willow!! Hahó itt vagy már?

- Mi ja persze… mi volt a kérdés?

- Varázslattal tudjuk őt legyőzni, a kérdés tudod-e magad kontrolálni?

- Nem – vágta rá – nem, elszabadulnék, és gonosz lennék, és embereket ölnék – és… olyanná válnék, mint Ő, gondolta – szó sem lehet róla.

- Ki kell találnunk valami mást. – gondolkodott el Giles – de addig, már késő van, mindenki térjen nyugovóra. Holnap este magfejtjük, hogy lehet legyőzni az Éj királynőjét.

Egy iszonyúan torz nő állt szembe vele, arca csak az imént változott meg, előtte átlagos volt. Mély hangon mondta:

-         Caligo, aki magad az éj királynőjének nevezed, légy átkozott, mert megbántottál egy lányt, aki szeretett téged.

-         Ki vagy te?

-         Anyaka! A legnagyobb bosszú démon. Mostantól nem ölhetsz embert, viszont szeretni fogsz. Szerelmes leszel…

-         Vámpír vagyok! Nincs lelkem, átkod nem fog rajatam!

-         Te csak azt hiszed! – Caligo érezte a testébe csapódó átkot, érezte, hogy valami visszatér belőle a régi énjéből, hogy lélekkel telik meg. Mielőtt a folyamat lezajlott volna, Anyaka összeesett. – nem lehet…

-         Mivel átkoztál meg? – kérdezte ijedten a vámpír, méltóságot sugárzó arcát elöntötte a gyűlölet. – Mit csináltál velem?

-         Képessé tettelek szeretni – mosolygott Anyaka – már nem ölhetsz vadászt, aztán megszakadt.

-         Hogy lehet visszafordítani? – megragadta a démon.

-         Egy csók, egy élő, aki tudja ki vagy. Akit szeretsz, és ami még nehezebb viszont szeret. Sosem lesz ilyen… A tervem majdnem tökéletes.

-         Ha egyszer még találkozunk megöllek, viszlát! – ledobta a földre a démont, aztán felijedt. Álmodott, újra álmodta az átkot, amiben szenved régóta már. Nagyon utálta, utálta, hogy sajnálja, akit megöl, szánalmasnak tartotta magát, de nem engedett ennek az érzésnek. Ugyanúgy ölt, ugyanúgy csábított, ugyanúgy gonosz volt, ha szenvedett is ettől. Meg kell csókolnia Willowt, szereti őt, de ha csak erre használja… Ki érdekel! Aludj tovább, mondta magának, nehéz éjszakád volt.